Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK Az előzőekben leírtak legnagyobb részét, a mezőgaz­dasági cselédeink helyzetét a legtöbb helyen általánosként jelöl­tem meg, s végeredményben ezt az általános jelenséget igyekez­tem kiemelni. Az egyes uradalmakban nagy-nagy különbségek mutatkoztak ugyan a lakás, a bér, a bánásmód tekintetében, a munka intenzitásának megkövetelésében, - a jogtalanságuk, a társadalmi helyzetük és az agyonhajszoltságuk azonban minden­hol azonosnak mutatkozott. Az egyéni sorsok oly sokrétűek, annyifélék, ahány cse­lédet találtam a major területén. Életüket a megélhetésükért vivott küzdelmek, sokszor nehéz harcok irányitották, éppen ezért a cselédsorsokat, a cselédutakat nagyon nehéz volt követni, mert annyi irányból jöttek, ahányan voltak. Vándorlásaik során vitték magukkal gondjaikat, bajaikat, s mint ahogy a csiga magával hor­dozza a házát, ugy cipelték magukkal életük minden terhét. Az élet küzdelmei sodorták őket bizonytalan irányba. Hogy holnap mi vár rájuk, mi lesz a sorsuk, maguk sem tud­ták, csak sejtették. Mint ahogy a megáradt folyó magával so­dorja a fövenyt, a homokot, ugy sodródtak ők is az élet küzdel­mei között. A megszűnt áradással a folyó lerakja terhét, ugy ők is megpihentek egy rövid időre, hogy majd az ujabb árral tovább sodródjanak. Hát ilyen volt a cselédsors is. Nem tudtak megállapod­ni egy helyen, vitte őket a jobb, az emberibb élet utáni vágy. A vágy azonban csak vágy maradt. Juthatott-e számukra jobb hely, jobb körülmény az előzőnél? A rosszabbat legfeljebb csak a rossz váltotta fel, s megállás nélkül keresték a nyugalmukat. Az örök vándorlást csak az öregség szüntette meg, amikorra már a reménykedés is kihalt szivükből.

Next

/
Thumbnails
Contents