Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A cselédek életkörülményei

De miből is fedezték a család azon költségeit, melyek a megélhetésen felüli szükségleteikhez kellettek? Az élelmüket a konvenció nagyjából fedezte, de hát ruházkodni is kellett, sokszor fordultak az orvoshoz, mely egyúttal gyógyszerigénnyel is járt, a születés, a halálozás, az esküvő is sok-sok kiadással párosult. Nyitott kérdések sorozata áll előttünk, hogy miből teremtették elő a ruházkodás, a gyógykezeltetés, a keresztelés, a lakodí.lom, a temetés stb. költségeit? Nagyon nagy előretekintés, alapos számitgatás kellett a kevéske kereset szétosztásához. Baromfiakat neveltek, anyadisznót tartottak, hogy ennek malacait eladva néhány pengőhöz jussanak. A baromfiakat sem a család fogyasztotta el, mert a tojáspénz sokszor kisegítette a konyhájukat. Végeredményképpen a saját szájuktól vonták meg a falatot, hogy a napi költségvetéseiket előteremthessék. Ismertem olyan családot, ahol a gyermekek lábára akkor húztak legelőször cipőt, amikor azok az iskolába kerültek. A nehézségeiket pedig tovább növelte az a körülmény, hogy a nagy létszámú családnak legfeljebb csak 2-3 pár lábbelije volt, igy a gyermekek csak felváltva mehettek iskolába. A pénztelenség kényszeritette őket arra, hogy az alig tiz éves korú gyermekeket napszámba küldjék, mert az ő keresetükből származó pár fillérre is szükségük volt. Nekik korán kellett elkezdeni a munkát, hogy valamit feloldjanak a nehézségeken. Maguk a szülők sem tudtak beleilleszkedni a falu társadalmi életébe, hiszen a nyomor, a kivetettség idegenekké tette őket mindazok előtt, akik jobb életkörülményeket tudtak biztosítani maguknak. Ezért láttak esküdt ellenséget mindenki másban, aki nem körükből vagy hasonló sorsból származott. Minden két cselédszobához tartozott egy konyha. Itt volt ám még csak világ! Ezen a szük helyen napról-napra gyakran 3-4 cselédasszonynak két tűzhelyen kellett elkészítenie a családok reggelijét, ebédjét és vacsoráját. Ez a közös konyha képezte leggyakrabban az összeférhetetlenség, a civakodás alapját. Elképzelhető, mi lehetett itt, ha egy-egy házsártos asszony akadt közöttük. Zajlott a veszekedés, a perpatvar sokszor napokig. Ilyenkor az uraság, az intéző elé mentek panaszra, hogy mindegyik a maga számára követelje az igazságot. A nézeteltérések leggyakrabban a gyermekek és a szük hely, illetve az állatok, főként a baromfiak miatt pattantak ki. A nyomorúság kényszerítő ereje, a megváltoztathatatlan helyzetük azonban csakhamar a kibéküléshez vezette őket. Aki pedig