Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A cselédek életkörülményei

nem tudott békejobbot nyújtani, azt nem tűrték meg portájukon. Nem is maradhatott meg sokáig közösségükben a veszekedő természetű asszony vagy család, mert azt kérlelhetetlenül kivetették maguk közül. Ez is egyik oka volt annak, hogy a békétlenkedő családnak gyakran változtatnia kellett a munkahelyét és az ilyen összeférhetetleneket évről-évre mindig máshol lehetett találni, mert a közösség sehol sem fogadta be őket. A közös konyha átkaként velejáró összezördülések ellenére valóságos kis közösségek alakultak ki a zsúfolt fedél alatt. A közösségek lelkei, összetartói végeredményben a cselédaszszonyok voltak, akik a közös konyhában, a közös szobában végezték napi teendőiket: főztek a közös sparhelten , továbbá mostak, vasaltak, varrtak, de itt szülték és nevelték gyermekeiket. Együtt gondoskodtak a határban dolgozó férjeik ellátásáról, amikor felváltva vitték ki az ebédet a távoli munkahelyekre. Ez az emberfeletti hajsza, éppen a zsúfoltság miatt sokszor pattanásig feszülő idegállapotuk gyakran már fiatalon kemény vonású, komor tekintetű asszonyokká formálta őket, de ha a sors úgy hozta, át tudtak alakulni melegszivü, egymást mindenben segítő, támogató emberekké. A cselédasszonyoknak még a - sokszor évenkénti gyors egymásután születő, - csecsemők táplálásáról is gondoskodniuk kellett, s ennek az anyai kötelességnek éppen az elégtelen táplálkozás miatt csak részben tehettek eleget. A cselédcsaládok közismerten sok gyermeke, s ezzel a bőséges gyermekáldással járó mérhetetlen gond idő előtt megtörtté, korai öreggé tette őket, pedig a ráncos, gondterhelt arcok mögött a leggyakrabban még fiatal kor rejtőzködött. A férfi és a családtagok keresetét az asszonynak, a feleségnek kellett úgy beosztani, hogy az év egyetlen szakában sem szenvedjen hiányt a nagylétszámu család. O gondoskodott arról, hogy a konvencióban kapott árpát, kukoricát a megengedett állattartás keretein belül kamatoztassa. Rendszerint egy anyakocát tarthattak a szaporulatával együtt, mely engedményt a konvencióban is feltüntették. Evenként egy hizót is fel tudtak nevelni, a 15-25 darab tyúk tojásának eladásából pedig a napi kiadásaikat fedezhették. Tehát a család anyagi boldogulása végeredményben a beosztani tudó asszony kezében összpontosult, s igy az ő ügyeskedése, takarékoskodása jelentette az életszínvonaluk mércéjének magasságát. Az összezsúfolt cselédlakások előtt alig pár lépésnyire helyezték el a disznó-, és a baromfiólakat, az árnyékszékeket, ha akadt ilyen egyáltalán. Szóval az ajtajuk előtt terült el a gaz-