Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

nagy volt a hideg, száraz ágakból tüzet gyújtottak, s emellett melegedtek felváltva. A bérüket természetben, a kitermelt fa egy bizonyos részéből kapták meg, de pénzt is kereshettek néhány fajta termeivényük után. Igy minden rönkfa köbmétere után egy pengőt, az ölbe rakott tűzifa után pedig ölenként két pengőt kaptak. Természetben kapott bérük: a kitermelt ág és tuskó fele. Az erdei munkára elsősorban az uradalom aratóit fogadták fel, a még hiányzó létszámot pedig a falu zselléreivel töltötték ki. A foglalkoztatottak száma 60-80 között mozgott. Az erdész elmondása szerint a munkásokat bebiztosították a baleset ellen. Egyszer az egyik munkásra rádőlt a fa. Annak ellenére, hogy a munkást terhelte a felelősség, a gyógyulásig, mely kb. fél évig tartott, megkapta a teljes bérét, amit egészségesen fizettek ki számára. Pm. : ARATÓ - Az aratók három héten át megfeszített erővel vágták a rendeket. - Csak a cséplés után fizették ki az aratókat. ARATÓGAZDA - ARATÓBANDA - Az aratógazda már a téli hónapokban elkezdte az aratóbanda szervezését. A fegyelmezéssel nem kellett foglalkoznia az aratógazdának. Az aratóbanda minden tagja lelkiismeretesen végezte munkáját. MAROKSZEDŐ - A marokszedő egész nap sokat hajladozott. Nem sok termény jutott a marokszedőnek. NAPSZAMOS - A mezei munkák legnagyobb részét a napszámosok végezték. Sokrétű feladat jutott a napszámosoknak. FAVÁGÓ - A legnagyobb hidegben is elindult a favágó az erdőre. A téli időszakban, ha nem is csurrant, de mégis cseppent valami a favágóknak.