Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre
za az erdei munkások által kivágott és elkészített szerszámfákat vagy az ölbe rakott tűzifát és ágat. Alig tünt el a hó a földekről, alig engedett föl a fagyos talaj az uradalom cselédei elsőként jelentek meg a "piruló" táblákon. Simitóztak, boronáltak, majd a vetéshez láttak. Ment minden, mint a karikacsapás . Április első hetében minden mag a földben duzzadt, de ők már készítették elő a talajt a krumplinak, kukoricának. Ha kellett, szántottak, tárcsáztak, boronáltak, majd ismét vetéshez álltak. Jöhetett ismét az erdei szállítás, mert hamarosan a szénahordás következett. Ez eltartott július elejéig, miközben beteltek az istállók padlásai, lábas színek (6 volt ilyen az uradalomban) vagy az istállókhoz közeleső területen egymás után nőttek ki a szénakazlak (sziénakazuók. ) Közben az aratás is előrehaladt, megkezdhették a ganahordást. A szénahordásra átalakított hosszi szekereknek ismét bőven akadt dolga. Készítették az asztagokat, melyekhez bevetettek minden erőt, hajnaltól a sötétség beálltáig alig volt megállás. Alig kerültek le a kepik a tábláról, már az ökörfogatok nagy részét a tarlószántásban találjuk, sőt már a kepékkel tele földeken is elkezdik a szántást, s a sötét ruhát váltott táblákon ott virítanak a kepihelek, mint a koldus ruháján a foltok. A szántásban a vetésig nincs megállás, mert a taruszántást néhány hét múlva követi a keverüő-szántás, majd ezt ismételten a v e t ü ő s z á n t á s , ha őszi gabona kerül bele. A vetésre elkészített földek már várták az ősziek magvait, mely munkának csak az október vetett véget. - A vetéssel egyidőben megindult a krumpli, a kukorica, a marha- és a cukorrépa betakarítása. Ezt is a fogatosok csinálták. Azonban alig került le valamelyik termény a tábláról, már hozzá kellett látni az őszi mélyszántásnak, hogy mire leesik az első hó, vagy kifagynak az ekék, rendbe tegyenek mindent. A leállt ekék helyett ismét a szekerek kerültek elő, hogy kezdődjék elölről minden, a trágyahordástól, az erdei fuvaroktól. A majorok népe nem állított fel rangsort az egyes foglalkozások között. Nem tartotta magát rangosabbnak a kocsis a béresnél, sem a kondásnál. Az egyes munkaköröket inkább a kor, az évek száma szerint töltötték be. A fiatalok a gyorsaságot követelő helyeket választották, míg az idősebb korosztály inkább a nyugodtabb körülményeket biztosító munkák mellett kötött ki, mint a béres, majd ezt felváltották a juhászsággal, a kanászsággal.