Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre
A személyre átadott gazdasági eszközök is hasonlók: ve Ha, gráblo, kasza, eke, három vagy négy levelii borona, irtuókapa, r endvá guó kapa, csákány - négy-öt béresre jutott egy gurgatuó. Ökrökkel rendszerint nem vetettek, igy vetőgépet sem adtak ki a béreseknek. Az ököristálló közepén vezetett el az ut, s ettől jobbrabalra álltak az állatok elválasztás nélkül. Az ökrök fejére, a szarvak köré tették fel a marhakötelet, amelyhez erősitett marhalánccal kötötték a jászkarikához. - Az ököristállóban csak jászu állott, a béres ebbe helyezte bele a szecskát s egyéb etetnivaluót. Az ököristálló mellett szintén megtalálhattuk a keverüőt, ahol a szecskaváguó és a répameccüő segítségével elkészítették, majd bekeverték az abrakot. A kocsisok és a béresek munkabeosztása megegyezett, igy a munkaidejük is azonosnak mondható. Hajnali 4 óra után indult az istállóba a béres, ahol megetette, megitatta, megtisztította az állatait, közben kiganajozott, majd megreggelizett, s utána 5 órakor befogott, hogy induljon a napi munkájára: szántani, vetni, hordani, takarulni, az évszak munkájának megfelelően. - Télen a fő munkát a trágyázás, vagy az erdőjárás adta. Igen rossz időnek kellett lenni, hogy ez szüneteljen. Ha nem tudtak kimenni a mezőre, akkor sem pihenhettek, mert a magtárban minden időszakban találtak számukra elfoglaltságot: vetőmag előkészítés, a raktár állományának felmérése, a konvenció kiosztása stb. Délben másfél óra etetési idő járt, ezalatt nemcsak az állatokat látta el a béres, hanem maga is elfogyaszthatta az ebédet. Ha pedig távol esett a munkahely, ott etette meg állatait, az ebédet pedig a feleség utána vitte. A rövid szusszanás után folytatta munkáját ott, ahol az ebéd előtt abbahagyta. Megállás nem volt, ha kimérten is, de folyamatos munkát végzett az uzsonnáig, mely ujabb félórát jelentett. Csak a sötétedés jelezte a hazaindulás idejét, akkor már nyolc óra, a nyári, szorgos időben pedig kilenc óra körül járt a mutató. Csak állatai ellátása után térhetett haza, hogy másnap folytassa ott, ahol előző nap abbahagyta. Évszakonként csak a munka fajtája változott, de a munkaidő alig csökkent. A téli időszakban alig virradt, már uton találta a munkába induló kocsisokat, béreseket. Vitték a trágyát a havas földekre, ahol a pallér által koszutt (kapával kivágott sekély lyukak) helyekre - egymástól 7 lépés távolságra, kupacokat (ganajkupacokat) készítettek. - A trágyakihordást időnként az erdőre-menés váltotta, ahonnan szállították ha-
