Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre
nem közös konyhával, mint a cselédeké. (A cselédkonvenció öszszetételét a későbbiek során ismertetem!) Pm. : A csősz hirtelen megállott, mert gyanús zörejt hallott a kukoricásban. - Még a nap is rámosolygott a csősz fényes fokosára. - Az intéző hajnalig tartó feladatot bizott a csőszre. II. Az uradalom termelőmunkát végző dolgozói: 1. ) Cselédek: a. ) KOCSISOK - Az uradalomnak azok az alkalmazottjai, akik a szekérbe befogott lovakkal végezték munkájukat, a különböző szállításokat: trágya, széna, gabona, burgonya, kukorica, répa stb. , s egyéb, az iparosoknak szükséges eszközöket, anyagokat. A sürgősebb feladatokat igénylő munkákat látták el, s mivel a ló gyorsabb az ökörnél, ugyanazon idő alatt többet is végeztek el, mint az ökörfogattal dolgozó béresek. Pl. trágyahordáskor a kocsisok kétszer is fordultak, mialatt a béresek csak egyszer. Ezért kocsisnak inkább a cselédek fiataljait tették meg, mig a béresek az idősebb nemzedékhez tartoztak. Ha a kocsis már fárasztónak találta a beosztásával járó többletmunkát, rendszerint saját maga kérte, hogy osszák át a béresek közé. Sokszor azonban a gazda sorolta át béresnek, az illető beleegyezésével. Elsőkocsis. - Ugyanazt a munkát végezte, mint a többiek, azonban, ha az uradalmi gazda nem volt velük, a társai munkáját ellenőrizte, irányította. Ezért a "beosztásért" pl. Bucsek József tormáspusztai elsőkocsis 50 kg búzával többet kapott "fertánként" és naponta 1 liter tejet. - Amikor Tormáspusztára került, hamarosan elsőkocsissá "léptették" elő, ezért a régebben ott dolgozók, a "bennszülöttek" sokáig nem jó szemmel néztek rá. A munkájával kellett bizonyítania, hogy ebben is az első. A kocsisok szótárából nem hiányzott a szitkok különböző fokozata, diszitőjelzős fajtája vagy a káromkodások széleskörű skálája, melyekkel a kezelésükre bizott állatokkal szembeni türelmetlenségüket vagy a nyomorúságos helyzetükből fakadó tehetetlenségüket fejezték ki. Erre utal a durva, s goromba modorú emberre alkalmazott, a megvetést kifejező hasonlat vagy metafora: "Olyan vagy, mint egy kocsis!" - "Te, kocsis!"