Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - Körültekintés a cselédek világában

A termények egy részét értékesíteniük kellett, hogy az életükhöz a legszükségesebbeket: ruházatot, sót, petróleumot, cukrot stb. megvásárolhassák, sokszor még ezekben is hiányt szenvedtek. A konvenció úgy volt összeállítva, hogy az uraságnak kedvezett, hiszen a terményei nagy részét úgysem tudta értékesíteni a neki kedvező áron. A napszámok is nagyot csökkentek a válság ideje alatt. 1928-ban 1934-ben Férfi napszámbére: 3,12 P 1,37 P Nő napszámbére: 2,35 P 1,02 P Gyermek napszámbére: 1,60 P 0,67 P A napszámbérek tehát a jelzett hat esztendő alatt több mint 50 %-kal csökkentek. Tormáspusztán meg ennyit sem értek el a bérek. A férfiak csak egy pengő körül kereshettek. Ez az árleszoritás nem jelentett problémát, mert munkára jelentkező akadt bőven, az uradalom bőségesen válogathatott a férfi, a nő és gyermek munkaerők között. A cselédek munkaviszonyai sem mutattak kedvező képet. A munkaidőt igyekeztek minél hosszabbra nyújtani a nagybirtokosok úgy, hogy a nyári időszakban 18 órát is dolgoztak a cselédek, ami a szólásmondásuk szerint: látástól - vakulásig tartó munkát jelentett. A bánásmódban is sok megaláztatás érte a cselédeket, mert nem volt ritkaság a verés, a durva szidalom, amelyek az emberi méltóságukat sértették a legjobban. Az uradalmak nagy előszeretettel alkalmazták a női és a gyermek munkát, hiszen sokkal kevesebb munkabért fizettek ki számukra. Ezen takarékosság mellett sokszor az is előfordult, hogy a megérdemelt bért is csak csökkentve vagy nagyon megkésve fizették ki számukra. A cselédek táplálkozása, különösen a sokgyermekes családoknál sem nyújtott kedvező képet. Hiába teltek meg a magtárak, raktárak, a cselédek szorgalmas kezei nyomán, ugyanakkor ők és családtagjaik éheztek. Akkor javulhatott csak a cselédcsaládok helyzete, amikor a kereső apa mellett a nagyobb gyermekek is keresethez jutottak. Különösen sokat romlott az élelmezésük a gazdasági válság idején, amikor a nyomorúságos bérek, a csökkentett konvenció mellett csak a legszükösebbre telt. Több helyen a tél végére elfogyott a kenyérrevaló liszt, amely pedig a legfőbb táplál-