Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - Körültekintés a cselédek világában

kozásukat biztosította. Ilyenkor a kukorica és a krumpli segítette át őket a nehézségeken. A kenyér mellett a leves és a mácsik képezte a táplálékuk zömét, ha pedig a termés kedvezőnek bizonyult, a babból készült ételek kerültek gyakran az asztalukra. A babot a konvenciós föld kukoricája között termesztették, amelyből bő termés esetén a legtöbb pénzt is szerezték. Sokszor egy-két mázsa jutott az eladásra, amely a ruha vásárlásuknak képezte az alapját. Hús csak igen ritkán került a cselédek asztalára az év legtöbb hónapjában. Csak a disznóölések segítettek némileg ezen a helyzeten. A felfüstölt húst, a szalonnát, a kolbászt a legszorgosabb és a legnehezebb munkaidőre, az aratásra tartalékolták. A cselédek tejellátása a többi mezőgazdasági munkáséhoz képest kedvezőnek volt mondható, hiszen a konvencióban kapott mennyiség legalábbis a kisebb gyermekek szükségletét biztosította. A cukorfogyasztás azonban elszomorító képet mutatott. Egy-egy főre jutó évi fogyasztás alig pár kilót tett ki, amikor pedig a cukor ára éppen a legválságosabb években emelkedett, még tovább csökkent a fogyasztása. A gyermekek táplálkozása nem különbözött a család felnőtt tagjaiétól. A csecsemőkorától .kezdve, alighogy elválasztották, a családdal együtt étkezett, az ő számára is csak a legszükségesebb táplálék jutott. Nem csoda, ha az volt az orvosi vélemény ezekről a gyermekekről, rosszul tápláltak, gyenge szervezetüek, a betegségeknek nem tudnak ellenállni. Különösen az az iskolákban tünt fel, ahol a jobbmódú gyermekek közül "kiritak" a sápadt arcú, vékony ruházatú, foltos kabátu cselédgyerekek. Ahol pedig nem sikerült a disznóölés, mert elvitte a vész az ölésre szánt állatot, ott a nyári nehéz munkák idején is szinte kenyér és mácsik mellett dolgoztak. Italnak is csak a viz jutott. A hiányos és egyoldalú táplálkozásnak a legtöbb helyen meg is lett az eredménye, éppen a cselédcsaládokban pusztított a skorbut. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy a megerőltető, naphosszat tartó munkától koravén cselédek nem voltak ritkák a major lakói között. A 20-as évek közepétől kezdődő viszonylagos jobb helyzetet a gazdasági válság megtörte, s növekvő nyomorúság évei következtek a 30-as években. A táplálkozás nehézségein is túltettek a ruházkodás gondjai. A leszorított mezőgazdasági árak mellett a legszükségesebb ruházati cikkeket sem tudták megvásárolni. A ruhátlanságot legjobban az iskolás korú gyermekek érezték, mert cipő, illetve ruhahiány miatt kénytelenek voltak