Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe

A bérezés formáját is ügy alakították ki, hogy az is a munkaadók érdekét szolgálta. A készpénz összeget a lehető legalacsonyabban állapították meg, s a konvenciót csaknem teljes egészében, természetben - gabona, földhasználat, állattartás, élelemjuttatás, tűzifa, lakás stb. - fizették ki. Az egyes uradalmak között is elég nagy eltérések mutatkoztak a cselédjárandóságok területén. Ezek az eltérések a 30as évek végén 100-150 pengőt is kitettek, amely pedig abban az időben igen jelentős jövedelemkülönbség volt. A termények értékét pénzre átszámítva, az összjárandóságuk átlagosan 640-790 pengő között mozgott. A cselédek nagyon gyakori vándrolását főként a fiatalabbaknál, - ez a körülmény befolyásolta legjobban, mert a több konvenciót vagy kedvezményt ígérő uradalmakba igyekeztek, ahol megtalálva számításukat, leggyakrabban meg is telepedtek. Az uradalmak bérezésének különbözőségét, s ennek a cselédek életszínvonalára való kihatását bővebben megismerhetjük a "cselédsorsok" tárgyalásánál. A cselédcsaládok életszínvonalában található nagy eltéréseket nemcsak az uradalmak közötti különbségekben kereshetjük, hanem a családok nagyságában, tehát a gyermekek számában is. A cselédcsaládok közismerten sokgyermekesek voltak, ahol nem ment ritkaságszámba a tiz, sőt ezen felüli gyermeklétszám sem. Ilyen nagyszámú család eltartása bizony igen sok gondot jelentett a szülőknek, s csak a legnagyobb szűkölködés között tudták élelmezni gyermekeiket, az amugyis hiányos ruházatuk pótlására pedig alig gondolhattak. Cukrot, tejet pl. csak akkor fogyasztottak, ha az uradalom a konvencióban juttatott számukra vagy pedig egy-egy parasztcsaládhoz bejáratos cselédasszony a munkája ellenértékeképpen azt kapott. Igaz, a tiz éven felüli gyermekek már besegítettek a család eltartásába, de az ő "sovány" keresetük annyit jelentett, hogy legfeljebb a saját szükségletüket, élelmezésüket fedezte, így az apa konvenciójából több jutott a kisebbeknek. Amig azonban egy gyermek sem érte még el a "munkára érettség" korát, eltartásuk igen nagy gondot jelentett a szülőknek. Éppen ezért a második világháborút megelőző esztendőkben maga a kormányzat is érezte, enyhíteni kell a sokgyermekes cselédek megélhetési gondjain. A soproni Városi Levéltárban végzett kutatásaim alkalmával akadtam ennek nyomára. 1937-ben pl. a Sopron megyei Mezőgazdasági Bizottság lépéseket tett a sokgyermekes cselédcsaládok támogatására. Felhívta a nagybirtokosokat, gabonával, tejjel egészítsék ki konvenciójukat. A felhívás azonban süket fülekre talált legtöbb helyen, mert maguk a gaz-