Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - A tormáspusztai uradalom cselédje

te az apa nélkül maradt családot. Igy kerültem 10-11 éves koromban Vas megyébe, közel Szombathelyhez. Nagyapámékkal közösen laktunk egy szobában. Elképzelhető a körülményünk, hiszen nagyapámnak tizenhárom gyermeke élt, kik most anyámmal együtt mind otthon éltek. Hozzájuk jöttünk mi öten, az unokák, tehát nagyon sürün laktunk. Elég nagy gondot jelentett a tizennyolc személy elhelyezése. Nagyapám nagy ágya a fal mellett állott, melynek külső részére "sráglá"-t szereltek fel, nehogy kiessünk belőle. Keresztben helyeztek el bennünket. Hármunkat fejtől, hármunkat lábtól. Édesanyám a háborúba bevonultak helyett hónapos ként dolgozhatott az uradalomban. Tavasztól késő őszig kint a mezőn tevékenykedett: kapált, egyezett, gyűjtött, markot szedett, krumpli-, kukorica és répa betakarításában vett részt, télen pedig a faluban házaknál vállalt mosást, takarítást, a tanitóéknál, jegyzőéknél, a kocsmároséknál, vagyis az un. jobb házaknál. Iskolámat is Acsádon fejeztem be és korán kezdtem el a munkát, hogy a család fenntartásában segítségére lehessek anyámnak. Tizenöt éves lehettem, mikor anyám bejelentette, hogy férjhez megy. Igy került el kisebb testvéreimmel együtt Sárvárra. Én nem követtem őket, mert haragudtam anyámra, férjhezmenéséért. Igaz, az ujabb házasságba a szükség vitte. Sokszor tört ki perpatvar éppen miattunk, a gyerekek miatt, a nagyszülőkkel és anyám testvéreivel azon, hogy mi, unokák mennyit eszünk, mikor nincs is teljes értékű kenyérkeresőnk, s nekik kell eltartásunkhoz hozzájárulniuk. Most már megértem anyám elhatározását, de akkor nem nyugodtam bele. Igy maradtam továbbra is Acsádon, nagyszüleimmel, akik nem is bánták, mert a keresetemmel ők rendelkeztek. Hónapos cseléd lettem és gabonát is kaptam, négy mázsa búzát. Ez már a konvenciósság felé vezető utat jelentette. Annyit dolgoztam, mint egy felnőtt konvenciós, s nem tekintették a fiatal, gyenge szervezetemet. Fizetésként pedig fele annyit adtak, mint a konvenciósnak. Ezek az évek nagyon megviseltek, kivettem a részemet a munkából. Nagyszüleimnek nagy tervük volt velem. Közben az ő gyermekeik mind szétszéledtek a nagyvilágba, s nekem azt szánták, velük maradok, és én leszek az eltartójuk. Nem is ellenkeztem, szivesen vállaltam ezt a feladatot. Minden elképzelésüket felborított nagyanyám váratlan halála. Nagyapa pedig gondolt egyet. Még három hónap sem telt el a halál után, elvett egy háromgyermekes özvegyasszonyt. Erre nem számítottam, olyan