Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Elég-e a részvét kifejezése?

Kb. a múlt század hetvenes éveinek végén a vincellér nagyapa az esti órákban a konyhán beszélgetett nagyanyával, beszéli el Orbán Mária - a gyerekek már lefeküdtek, öten voltak, - s az ágyban hemperegtek, mig a legnagyobbik, a leány, a "tuli"-ban helyezkedett el. A gyermekek hancurozása közben kinti zajra lettek figyelmesek, de a másik pillanatban kivágódott a konyha ajtaja, s néhány alak jelent meg. Gyorsan körülnéztek és bort, meg ennivalót kértek a nagyanyától. Hirtelenében mást nem tudott adni, mint tojást, a nem várt vendégeknek. A vacsorát jóizüen elfogyasztották, utána még tovább iddogáltak az asztal körül. Éjféltájban felálltak, kifizették az elfogyasztott étel- és ital árát, s indulni készültek, mikor az egyik kivált közülük, a kezében tartott szekercét megforgatta, majd belevágta az asztal sarkába, e szavakkal mutatkozott be: "Ha nem tudnád, ki vagyok, tudják meg! A Savanyó Jóska vagyok! " Ezzel eltávoztak. A gyerekek félve húzódtak a takaró alá, a nagyobbik leány pedig ijedten kiáltott fel: "Jé, a zsiványok! " Mire felocsúdtak, a betyárok már árkonbokron túl jártak. Az asztal fi ás asztal a múltban minden falusi családnál nélkülözhetetlennek bizonyult. Az asztal fedőlapja, melyet el lehetett tolni - alatt tartották a család iratait, értékeit, s még egy külön kis fiókban pedig a pénzt. A legalsó részéhez csatlakozott az asztalfia , amelyben helyezték el a kenyeret, s még külön két részre osztott keretes részben pedig a kanalaknak és külön a villáknak volt a helye. Orbán Mária még ma is élénken emlékezik édesapja testvéreinek összejövetelire, különösen a búcsúk alkalmával voltak ilyenek, amikor felelevenitették Savanyó Jóska látogatásának estéjét. Az édesapja is nagyon emlékezett erre, pedig még nem járt akkor iskolába, mikor ez történt. Elmondás közben nagyokat nevettek azon, hogy megijedtek azon az estén. Édesapja a családi körben is sokszor előhozta a betyárvilágot, s mindig büszkélkedve emiitette, hogy személyesen láthatta a hires betyárvezért. Sok történetet tudott arról, hogyan osztott gabonát a szegény emberek között. Miként tudott megszökni az őt bekeritő csendőrök gyűrűjéből vagy hogyan jelent meg koldusnak felöltözve az édesanyja temetésén. Elmondta azt is, hogy sok földesúr fizetett Savanyó Jóskának konvenciót azért, hogy őt ne háboritsa. Ezt a bért sohasem tartotta meg magának, hanem mindig egy-egy rászoruló családnak juttatta.