Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Elég-e a részvét kifejezése?

feleség a kerti vetemények eladásából, a tojásból, baromfiból, a malacokból elő tudta teremteni a legszükségesebbeket. Hát igen, neki kellett ügyeskedni a beszerzéseknél, de az értékesítésnél is. Kezében összpontosult a család anyagi feltételeinek előteremtése. A család mindig nagyobb veszteségnek tartotta, ha az édesanya halt meg előbb apánál. Az édesanya csodálatos erőkifejtése a legnagyobb nehézségeken, szerencsétlenségeken is át tudta vezetni a családját, s az akaratereje pótolni tudta a férj, az apa kiesését. Az asszony szerepe tehát felbecsülhetetlennek bizonyult a cselédcsaládoknál még akkor is, ha munkáját észrevétlenül végezte. Mindezt nagyon jól tudták azok, akik közelebbről láthatták és beletekinthettek életükbe, hogy nemcsak a nevelésben bizonyult a család központjának, hanem az ügyes beosztásával a megfelelő életszínvonal elérésében is. ORBÁN JÓZSEF és felesége SARANG MÁRIA már nincsenek az élők sorában, de életükről, sorsukról hűséges képet festett leányok, ORBÁN MÁRIA, akinek nemcsak a cselédsorsot, hanem a rokkantságát - súlyos csipőficammal született - is hordoznia kellett egész életén át. " 1 91 2. december 25-én, CSEPREG községben születtem. Édesapám és családja tősgyökeres csepreginek tartotta magát. 1925-ben kerültünk Bükre. Apám először a cukorgyári gazdaságban helyezkedett el, mint béres, igy az ökrök mellett dolgozott. Amikor a Szapáryék átvették a gazdaságukat, 1925 őszén, apám átkerült a grófi birtokra, az előzően emiitett munkakörbe. Jellemző az, miként jutott családunk a cselédsorsba. Apám elbeszélése szerint dédapám Csepreg legvagyonosabb gazdái közé tartozott. Abban az időben az volt a szokás, hogy a vagyon legnagyobb részét a legidősebb gyermek örökölte, mig a többiek egész kevés részt kaptak a földekből. Nagyapám, aki negyedik gyermek volt, ráadásul egy szegény lányt vett el feleségül, ezért őt dédapám még az őt megillető kevéske részből is kitagadta. Nem tetszett nekik a szolgabirónái cselédeskedő leány, akinek nem volt egy barázdányi földje sem. Dédapámék szereztek nagyapámnak vagyonos leányt, de neki az nem kellett, inkább választotta a szegényebb sorsot. A család haragja elűzte nagyapámat a szülői háztól, aki hamarosan vincellér lett a csepregi templomszőlőben. Az egyház vagyonát kezelte, s ráadásul a szőlőben épitett vincellérházban - mely alatt helyezték el a pincét - lakást kapott. Itt élte le élete legnagyobb részét, itt nevelte fel hat gyermekét.