Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe

orvosi diagnózis mellett, amely egy alig 60 évet élt egyénnél aggkori végelgyengülést állapitott meg. A törvények gondoskodtak ugyan a beteg cselédekről is, de ezek a törvények nagyon messze álltak az emberi humánumtól, mert a gyakorlat egészen más képet mutatott. Betegség esetén teljesen ki voltak szolgáltatva munkaadójuk "jó szivének", mert tőle függött, meddig alkalmazza, türi meg a beteg cselédet, illetve a családját a majorban. A gazda a törvény értelmében csak 30 napig volt köteles a beteg cselédjét gyógykezeltetni. Ezen tul csak akkor gyógyíttatta, ha a betegséget a gazda hibája okozta. A cseléd hibájából bekövetkező betegségben a munkaadót nem terhelte felelősség, s ilyen esetben egy napig sem volt köteles gyógykezeléséhez hozzájárulni, illetve segélyben részesiteni, sőt akár azonnal el is bocsáthatta szolgálatából. Mint majd a későbbiek folyamán a cselédsorsok vázolásánál látni fogjuk, mennyire mostoha öregség jutott az egész életüket végigdolgozó, az erejük fogytáig munkálkodó cselédembereknek. Az elöregedett cseléd sorsa sok esetben nagyon-nagyon szánalomraméltó volt. Nyugdijat, egyéb anyagi segítséget nem kapott. Ha már kiesett az ekeszarv a kezéből, legfeljebb csak gyermekei, hozzátartozói könyörületére számithatott, de találkoztam olyan öreg cseléd házaspárral, akik 12 gyermeket neveltek fel, de otthonra egyik gyermeküknél sem találtak, s teljesen idegenek szánalmára, könyörületére szorultak. Öregségükre nem jutott számukra egy nyugalmas sarok. Náluk láttam beigazolódni azt a népi aforizmát: "Egy anya könnyebben felnevel tizenkét gyermeket, mint a tizenkét gyermek tud eltartani egy anyát. " Öreg napjaikra az egész életen át tartó robotban, a megállás nélküli munkában elvesztették munkaerejüket, s magukra hagyatva, a nyomor, a számkivetettség "jutalmában" részesültek. A testi erejük megfogyatkozásával párhuzamosan sokaknak az erkölcsi ereje is megtört a folytonos rettegéstől, hogy máról-holnapra munka nélkül maradhatnak, ha valamiben kifogást találnak uraik. Emberi mivoltukat pedig kikezdte a kiszolgáltatottság érzése és az örökös parancsolgatás. Az egész évre leszerződött cselédek heti szünnapjáról vagy fizetett évi szabadságáról a törvények még említést sem tettek. Ezt a "hiányosságot" az alkalmazó uradalmak ki is használták, mert amig a más munkakörben dolgozóknak járt a hivatalos szünnap, a vasárnap, ugyanakkor a cselédeknek még az a nap is munkával volt tele. Ekkor szakítottak időt arra, hogy 1 5