Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe

a konvenciós földjüket megműveljék vagy egyéb egyéni ügyes bajos dolgaikat elintézzék, mely a lakásuk körül várt rájuk. Emellett sok helyen, különösen a katolikus földesúri birtokokon gondosan ügyeltek arra, hogy a cselédek eljárjanak a saját hitfelekezetük templomába és ott istentiszteleten részt vegyenek. A vallásosság ébrentartása érdeke volt magának az uralkodó osztálynak, hiszen a vallás engedelmességre tanitotta az elnyomottakat, akik hitük szerint majd a haláluk után nyerik el méltó jutalmukat a földön elszenvedett gyötrelmekért. Mint majd cselédeink elmondják, vasár- és parancsolt ünnepnapokon a földesúr vagy az intéző személyesen is ellenőrizte őket, hogy részt vettek-e az istentiszteleten. Ahogyan ellenőrizték a munkaadók az ünnepnapok megtartását, olyan nemtörődöm módon kezelték a cselédgyermekek iskolába járását, sőt sok esetben elő is segítették az iskolából való távolmaradásukat. Különösen a tavaszi és az őszi hónapokban vált ez általánossá, amikor a gazdaságnak szüksége volt az olcsó munkaerőre, s azt éppen a cselédgyermekekben találták meg. Hiába irták elő a törvények a beiskolázást és az iskolai év idejét, ezt a rendelkezést a cselédek vagy egyáltalán nem, vagy csak részben teljesítették. Még a legjobb szándékuk is dugába dőlt, mert sokszor az urasági vagy intézői parancsra a tanulás helyett a földekre parancsolták ki a tanköteles cselédgyermekeket. A legtöbb családfenntartó pedig örült is annak, hogy gyer meke a soványka keresetével besegített a család eltartásába. A családfők a megrövidített iskolai időnek csak az anyagi előnyeit tekintették, mig az erkölcsi vonatkozásokkal és a magasabb szin tü tudás megszerzésével egyáltalán nem törődtek. A tanulásra, az iskolába járásra csak a téli hónapok maradtak. A téli hónapok is csak akkor, ha nem esett messze az iskola a majortól, meg ha jutott megfelelő ruhára, lábbelire. Ezen utóbbiak hiánya sokszor lehetetlenné tették a lakásból való kimozdulásukat. A magam pedagógusi gyakorlatában is gyakran tapasztaltam, hogy még az iskolánkhoz közel eső majorból is csak felváltva jöttek a nagycsaládos cselédek gyermekei, mert mindegyik gyermeknek nem tudtak megfelelő ruházatot előteremteni. Ez az oka annak, hogy községünkben az analfabéták többségét a cigányság mellett a majorok népe, az uradalmi cselédek és leszármazottjaik között találhatjuk meg még ma is. Kulturális igényük alig volt a cselédeknek. Igaz, ezen igé nyük kielégítésére megfelelő szabad idővel nem rendelkeztek. Már maga az iskolához való kapcsolatuk is mutatja, hogy milyen