Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - 1945 után

katábla egy részét tönkretettem, mert a sorokat letiprattam az ökreimmel. Szóhoz sem juthattam, még védekezni sem tudtam, s megkaptam a megtorlást: Szent Mihálykor elmehetsz! Ugylátszik, közben megtudta az igazságot vagypedig elpárolgott a mérge, mert mire az elbocsátás ideje elérkezett, arra megtért az intéző úr és a felmondást visszavonta. Ugylátszik, magában elismerte, hogy igazságtalanul bánt velem. A visszavonás okának azt tartottam, hogy a háború alatt (ez 1943ban történt), kevés fiatal erő dolgozott az uradalomban, mert a fiatalságot a frontra vitték, tehát kellett az én akkori ifjú erőm. Én abban az időben ahhoz az évjárathoz tartoztam, akiket sem a 20-as, sem a 30-as években nem képeztek ki katonai szolgálatra, igy egyelőre kimaradtunk a katonaságból. Ezt a mulasztást akarták pótolni, amikor 1944. novemberében besorozták az én évfolyambelieket, közöttük engem is. A bevonultatásunkra, illetve kiképzésünkre már nem kerülhetett sor, mert ezt a hadihelyzet megakadályozta. Rövidesen közelünkbe érkezett a front, s akik a mi bevonultatásunkat intézték, inkább a maguk irháját mentették. 1945. március 28ról 29-re virradóra az addig katonasággal tele falu megtisztult, s a szovjet csapatok szinte egy puskalövés nélkül vonultak át a három Kilométer hosszúságú községen. Ezzel megszűnt a hosszú heteken át tartó bizonytalan helyzetünk és a katonáskodástól is megmenekültünk. 1945 után A március végi napokban úgy éreztük, hogy megbénult minden. Az emberek behúzódtak házaikba, megállt az élet, s úgy láttuk, soha sem tudunk kijutni a kábulatból. A nyilas és a német propaganda hatása még mindig bennünk élt, azt hittük, a fejünk fölé húzódó viharnak nem lesz vége, nem látunk többé felhőtlen eget. A természet ébredésével lassan az emberek önbizalma is ébredezett, s mi cselédek pedig azt vettük észre, bennünket másképpen kezelnek, melyet a megváltozott hangnem mutatott legszembetűnőbben. Egyik április eleji napon hivattak a községházára. Megdöbbentem. Egyszerre a régi világ levegőjét éreztem, hiszen mi csak akkor juthattunk el a község vezetői elé, amikor megfeddésre, büntetésre került sor. A községháza előtt már tömegesen gyülekeztek a velem hasonló rangúak . Közölték velünk,