Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

zuk, kb egy kiskanálnyival. Ezután kb 1 liter vizzel feleresztjük és megsózzuk. Forralás közben három evőkanálnyi darát eresztünk bele úgy, hogy folytonosan keverjük, hogy a dara ne csomósodjon össze. Egy heti étrendünk leggyakrabban a következőképpen alakult: HÉTFŐN krumpli vagy bableves és darásmácsik. KEDDEN rántott tésztaleves, csipkedett és sürübab' vagy savanyó krumpli főzelék, igen ritkán hússal. SZERDÁN krumpli- vagy bableves és túrósmácsik. (Az asszony sokat dolgozott parasztcsaládoknál, s többször kapott tőlük túrót. ) CSÜTÖRTÖKÖN borsóleves vagy lebbencsleves és paradicsomos káposzta vagy répafőzelék, tavaszi időszakban sóska, spenót, majd kelkáposzta, az utóbbit népiesen IDESKAPOSZTA-nak nevezték, télen pedig savanyitott káposztafőzelék, melybe disznóölés után került csak hus. PÉNTEKEN rántott krumplileves és mákosmácsik. SZOMBATON tejes krumplileves vagy reszelt tésztaleves és gánca. VASÁRNAP húsleves és tökfőzelék vagy sóskafőzelék vagy az évszaknak megfelelően káposztafőzelék, répafőzelék, továbbá bukta vagy sósstangli. Ezek az ételek szerepeltek étkezésünkben egész éven át. Ez alig változott. Bab és krumpli nem maradhatott ki, hiszen ebből a konvenciós földön elég sokat termelhettünk. A krumpli nemcsak az ebédnél szerepelt, hanem a vacsoránkban is. Különösen télen, a sültkrumpli nem maradhatott el egy vacsorából sem. Legtöbbször csak megsózva fogyasztottuk, csak disznóölések időszakában jutott melléje töpörtyü. A munkakörülményeink ellen sem emelhettük fel szavunkat, nem hangoskodhattunk , mert az intéző azonnal megadta a választ: Ha nem tetszik, fel is út, le is út! Mehet, ahová akar ! Egy alkalommal én is megkaptam ezeket a szavakat, mégpedig teljesen ártatlanul. Az ellentét az uborkatáblán robbant ki. Az uradalom nagy táblán termelt uborkát, s nekem egy társammal együtt azt a megbizatást adták, hogy a szárazságban, az esti és a kora reggeli órákban nagy lajtokkal hordva a vizet, öntözzük meg az uborkasorokat úgy, hogy nagyon ügyeljünk, ne tiprassuk össze a növényt az állatokkal és a szekérrel. Minden második nap került rám a sor. Egyik reggel feldühödten támadt rám az intéző azzal, hogy én tegnap az ubor-