Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család
az én állataimat is. Ez a disznótartásomat megkönnyítette, mert a nyár folyamán az állat a legelőn, a tarlón, ősszel a répaföldön talált annyi élelmet, hogy ebben az időszakban a legkevesebbel is beérte. Otthon éppen csak adtunk neki kevéske moslékot. Egy hizót is öltünk minden esztendőben. Hogy mekkorát, az mindig a termés eredményétől függött. Jó kukoricatermés esetén még két mázsára is felhizlaltuk. Azt nagyon élhetetlen embernek tartottuk, aki nem tudott egy valamirevaló disznót ölni. Zsirral mindig úgy takarékoskodtunk, hogy az újig kitartson. A 30-as évek végén gulyás lettem, s akkor, azt a kedvezményt kaptuk, hogy 12 éven aluli gyermekek után személyenként 1/2 liter tejet adtak. Tehéntartást az uradalmunkban nem adtak, de máshol sem engedték ezt meg. Sok helyt végigjártam, de cselédek tehéntartásáról sehol sem értesültem. Azért adták a tejet, hogy ezzel a tehéntartást kizárják. 1931-ben nagy változás történt életemben. Január 1-vel sógorom elköltözött Bükről, átment a sopronhorpácsi most induló kisérleti gazdasághoz, vele vitte nővérem édesanyámat is. Magamra maradva elhatároztam, hogy megnősülök. Már évekkel ezelőtt udvaroltam a mostani feleségemnek, akit itt Bükön ismertem meg. Bennszülött bükiek voltak szülei, édesapja vagyontalan, zsellér ember, aki aratást, napszámosmunkát vállalt a helybeli parasztgazdaságokban. A bizonytalan megélhetés arra kényszeritette, hogy élete vége felé cselédnek álljon. Feleségem lánykorában több helyen: Szombathelyen, Pécsett, Lajtaújfalun szolgált, jómódú embereknél. Egyik bucsui mulatság alkalmával ismerkedtem meg vele. Szorosabbá azonban akkor vált a kapcsolatunk, amikor a gyári kantinosokhoz állt be szolgálatra. Itt lévén, többször is találkozhattunk. A leánykérés után hamarosan, 1931. február 14-én megtartottuk az esküvőt. Nagy havazás, hófúvás közben mentünk el a községházára, majd a templomba, ahol az esketéseket elvégezték, ahol örök hűséget fogadtunk egymásnak. Nagy volt mindkettőnk rokonsága, igy elég nagy vendégsereg gyűlt össze a lakodalmi vacsorára. Lehettünk ötvenen. Egyszerűen zajlott le minden, s csak a menyasszonytáncot járták el éjfél után. A vendégek nagyon jól érezték magukat, még a délelőtti órákban is jókedvüktől hangzott a lakás. Jöttek azonban a dolgos hétköznapok, s fokozatosan berendezgettük lakásunkat. Feleségem a szolgálatai alatt megkereste a stafirungját, igy a legszükségesebbekkel rendelkeztünk:
