Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

két dunyha, négy vánkos, hat lepedő, kétszeri váltással huzatok, tizenkét törülköző, két fehér és három szines abrosz, fehérneműből is volt hat-hat, de rendelkezett kenyérruhával is, melyből tizenkettőt hozott. Szüleitől is kapott egy ágyat és egy szekrényt, viszont nekem is volt egy ágyam, egy asztalom és egy kászlim, meg egy ládám. Rendelkeztem három öltöny ünnepi és ugyanennyi munkaruhával. Télen csizmában dolgoztunk, nyáron pedig bakancsban, ezekből is volt kettő-kettő pár. Egyiket ünnepen, a másik párat pedig munkanapokon húztam fel. Nagyon változatos munkakörökben dolgoztam életemben. Mint elmondtam, kezdetben napszámosként, majd később hónaposként munkálkodtam az állatok körül és a mezőn. A konvenciós időmet a kastély körüli elfoglaltsággal kezdtem, mint rosveiter. A kastély udvarát takaritottam, gereblyéztem, a parkot rendezgettem, tüzelőt vittem a konyhára és a szobákba, a boltokba és a postára jártam és tisztitottam a gróf lovait, és ellátásukról is gondoskodtam. Az utóbbi munkakörben a parádéskocsis segítőjeként szerepeltem, ha pedig este indult el a gróf vendégségbe, a kocsis mellett ültem és tartottam a karbidlámpát, hogy az utat világítsam. Nálunk a kastélyban nagyon ritkán vendégeskedtek. Ilyen alkalomkor nekem is be kellett öltöznöm zsinóros ruhába és a vendégek kocsisait irányítottam, hova kössék be lovaikat. Két évig szolgáltam, mint rosveiter, majd az egész konvenció ígéretére átmentem kocsisnak, de a kocsissággal járó hajszás munkát nem kedveltem, rövidesen átkértem magamat "béres"-nek, a béresek közé, 1937-ben pedig gulyás lettem. A gulyásgazda kért, hogy menjek át közéjük, s ezt a kérését teljesítettem. A felszabadulásig ebben a munkakörben dolgoztam. 1938-ban a tehenek mellett dolgozók bérköveteléssel álltunk az intéző elé. Nem tudom már honnan, de hallottuk, hogy a cselédek a kisgyermekeik után követelhetnek tejet. Elég hoszszú viták és problémák után csak a gulások részére engedélyezték, hogy a tizenkét éven aluli gyermekeik után fejenként 1/2 liter tejet a konvencióban rögzítetten felül. Igy jutott nekünk ezután napi három liter tej. Az évek múlásával családunk is gyarapodott. Négy gyermekünk született, kik közül hármat tudtunk felnevelni. A legkisebbik, az IRÉN 1937-ben, 15 hónapos korában fogzástól kapott nyavalyatörésben halt meg , - legalábbis ezt akkoriban igy mondták.