Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család
el. Igy laktunk együtt sógorommal, aki közben külön családként szerepelt, Mészáros János és Jelencsics Sándorral, öszszesen 24 személy tartózkodott, lakott együtt, egy helyiségben. Elosztottuk magunk között a raktár négy sarkát, s konyhaként is egy külön termet kaptunk. Fűtés nem jelentett gondot, petróleumot is utaltak ki, amennyi kellett. A négy család békességben megfért egymás mellett, a gyermekek sem veszekedtek, s hamarosan mindenki tudta, hol a helye. A fiatalok pedig esténként citeráztak a maguk által készített zeneeszközökön. Szombaton, vasárnap még éjféltájban is szólt a zene. Március végére a felmondott cselédeknek szerzett lakást a cukorgyár a faluban, igy április 1-vel beköltözködhettünk a részünkre kijelölt helyekre. Mindegyik családnak jutott ugyan külön szoba, de a konyha mindegyikünknél közös volt. Nekünk egy füstös konyhát utaltak ki, Bokor Istvánéknál. Ezen a konyhán télen füstölést is végezhettünk. Az egész major hordta a disznóölések besózott húsát, s ebból is tudtunk némi pénzt szerezni. Ezt a munkát édesanyám látta el. Ebben a már átalakitott konyhában még ma is felfedezhető a régi, kemenceszerü főzőhely, ahol négyen is elférhettek, mert négy főzőlyuk is volt rajta. Ebből a lakásból indultam el minden reggel a munkahelyemre. Az első időszakban napszámosként alkalmaztak, a sógoromat pedig konvenciósnak vették fel. Ekkor pedig már elmúltam 18 éves. Reggelenként az állatok mellett végeztem az etetést, napközben pedig egyéb munkát adtak: szántást, vetést, fahordást az erdőről, trágyázást stb. - Mindennapra jutott munka bőven. - Délben és este szintén az állatok gondozása jelentett külön feladatot. Vasárnaponként csak az etetést végeztük, különben pihenhettünk. De ha sürgős munka jött, pl. a szénagyüjtés vagy behordás és esőre állott az idő, akkor vasárnap is mennünk kellett, nehogy megázzon a széna. A vasárnapi templombajárást a gyárnál nem tették kötelezővé, de mikor 1925-ben a Szapáry grófékhoz kerültünk át, mindenkit a templomban akartak látni, ünnepélyesen felöltözve. Ezt a vasárnap déli munkaelosztásnál ellen is őrizték. A húsvéti gyónás elvégzését kötelezővé tették. Ekkor fél napi szabadságot adtak. A hétköznapi munkaelosztást a gazda végezte el. Minden reggel az etetésnél adta ki a parancsot, ki, hova megy, ki milyen munkát végez azon a napon.
