Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék
edződtem, a négy év alatt alig hiányoztam valamit. Nekünk már a tavaszi munkák beköszöntével sem kellett kimaradnunk az iskolából, nem szorult rá családunk nagyobb gyermek keresetére, mint apám vagy nagyapám idejében. Nekem megadatott volna a továbbtanulás lehetősége, de nem a középiskolát választottam, hanem ipari tanulónak iratkoztam be. Igy kerültem Szombathelyre, a MüM. 405. számú Iparitanuló Intézetébe kőművesnek, mig a leszerződött munkahelyem a Csepregi Állami Gazdaság volt. A három évi tanulás után sikeresen levizsgáztam és szakmunkás lettem, s továbbra is a gazdaságnál dolgoztam. Félévi alkalmaztatásom után azonban felmondtak, mert nem tudtak foglalkoztatni, nem volt elég munka. Nem ütközött nehézségbe az elhelyezkedésem, mert a felmondásomat követő napon Sárvárra mehettem a (akkor még községi) tanácshoz, karbantartó kőművesnek. Mindennap vonattal utaztam munkahelyemre. Reggel hét órakor indultam el a büki állomásról, Sárvárra érkezve, nyolc órakor álltam munkába, s délután öt óráig dolgoztam, majd fél hétkor érkeztem ismét haza. Nem panaszkodhattam munkahelyemre, meg is becsültek, de mint fiatal, - úgy gondolkodtam, többet szeretnék keresni. Egyik társam átcsalt Sopronba, a Vasöntődébe, de alig egy hónap múlva be kellett látnom, nem birom ezt a megerőltető munkát. Állandóan fájt a derekam, s kénytelen-kelletlen otthagytam ezt az erős fizikai munkát igénylő munkakört. Közelebbi munkahelyet választottam, s a választott szakmunkámhoz sem akartam hűtlen lenni, igy a Büki Vegyesipari KTSz-néi helyezkedhettem el, ahol örömmel fogadtak, mint fiatal erőt. Rövid két hónapig dolgozhattam csak itt, mert megjött a behivóm, s be kellett vonulnom katonának. A katonaidőmet Lentiben kezdtem, majd Devecseren és Pesten folytattam. Nem panaszkodhatok a katonai életemre. A kiképzésem után kőművesként dolgoztam a laktanyában is, mert mindig akadt javítanivaló vagy egyéb építkezési munka. A legnagyobb élményemet a katonaságnál Székesfehérváron éltem át. Részt vehettem hazánk felszabadulásának 25 éves évfordulója tiszteletére rendezett Jubileumi Sportünnepélyen , 1970. május 23-án, délután három órakor a Sóstói Videoton Stadionban. Szerepelhettem a látványos szabadgyakorlatokban, s éppen az élen állva, mindent megfigyelhettem. Az ünnepély végén pedig egy nagy ügyességet kivánó gulacsoport tagjaként szerepelhettem, s hosszantartó taps kisérte bemutatónkat, örökké emlékezetes és felejthetetlen marad számomra ez a nap, de
