Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)
insidenc (!). Elégahozza, hogy osztán következő télen megcsináltam a betlehemi pásztorjátékot. Hát, nem engettem, amig tanítottam a társaságot, hogy senki oda bejöjjön. Amikor éjféli misére mentünk, énekeltük az Utiéneket, akkor a falu egybefutott. Kérem. Hát akkor osztán én tartottam eggy ünnepi beszédet. Szóval akkor ez vót az én beszédem. Elmentünk Torbágyra, ott is eléattuk. S akkor aszmontam, hogy: mi sokat gondolkoztunk, hogy mit hozzunk a torbágyi magyaroknak s a települteknek. Tehát igy gondoltam, szebbet, jobbat nem hozhatunk, mint egy ősi, három százéves betlehemi-játékot, amejnek dallama ott született meg a Hargita ajján, az őseink ajkán. Ebbe a játékba beledobban a magyar sziv, beledobban a magyar lélek, amejik ój boldogan tutta és tuggya ünnepelni Krisztus születését. Evvel a gondolattal hoztam Budajenő hetven székej család meleg szeretetét, üdvözletét és boldog ünnepet kivánatát. Kérjük a közünkbe született Megváltót, hogy aggyon nekünk békességet, aggyon nekünk esszetartást, lásson el bő áldással, hogy még eccer építhessünk egy dicső szép Magyarországot. Szóval evei fejeztem be az ünnepi beszédet, akkor fölvezettem a Betlehemi-játékot, ojjan tapsokat kaptunk, hogy háromszor kellett a függönyt megint elhúzni. Osztán akkor énekeltettem megint: Kejj fel keresztény lélek. Na! szóval aszt énekeltem el: Kejj fel keresztény lélek, A nagy Istenre kérlek, Tekincs bé a jászójba, Úrjézus fekszik abba. O, én szerelmes Jézusom, Ó, én szerelmes Jézusom, Nézd mij kémén az ágya, Tiszta szerelmit tárcsa. Azér fekszik ój ágyba, Hogy szerelmit gyulassza. ó, én szerelmes Jézusom, Ó, én szerelmes Jézusom, Szűz Anyámnak szent teje, Urje^n« eledele. Kinájja hiveinket, Ne nézd bűneinket. O, én szerelmes Jézusom, Ó, én szerelmes Jézusom. Eggyik ez vót. A másik az. . . a másoccor mikor elhúzták a függönyt, megint eszt:
