Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

jószág majd megszakat. a sok esőbe nem halatunk semi munkával, egy két nap nem eset, az után eset, kin vót a határba járni a rosz ut miá. Decsember igen jó idővel kezste, 2-ikán eset az eső, a koré a határba azon módon vót, ahogy kivágták, nem lehetet hordani, még vágatlan is vót sok; én a külsőbül hortam, csak hogy szántani tudnék, decsember 5-ikén ki is szántotam 9 vékást, 6-ikán elfagyot, félbe marat; 16-ikán megint szántotam, félbe marat, 23-ikán lágyba szántotam ki az ötödfél köblöst; ojan rosz ut vót még akor is, nagy sár, hogy az üres szekerei a jószág ösze izsat, alig ment 100 lépésre, megált. a sok esés, dögös időbe a kukoricsa is öszerothat a padon, még vetni való is alig marat soknak, karácsony is sáros vót, újévkor egy kicsit megfagyot, délután már sáros vót, egy szóval Szeptember 3-ikátul maj csak mindég eset, sok fele még vetni se tudtak; gépelni, Csépelni sok marat, kicsirázsot, elromlot. ez az 1912-ik év igen alkalmatlan vót mindenre, a sarnyu otveszet renden. 1913-ik év beköszönt regeiig szép tiszta idővel, azután beborult és beködlöt, azután elfagyot; lehetet ganajt hordani. 12-ikére a hó is leeset, elég hideg vót; vincse napján fénylet, sár vót; pál napján ködös, setét vót; ez a hónap rendes tél vót. Február is elég hidegen kezste és fojtata elég hidegen, akár mikor se vót hidegeb, az ember alig álhata; ganajt lehetet hordani, ebe az Évbe győt a belső köség házára a kőcségvetés. Külső Bőcstül követeltek 200 koronát az iroda fentartására, az idő végtelenségéig Külső bocs kintelen vót kérni Zsemplény vármegyéhe való átcsatolását, pártfogását, amivel bizstatva vótunk, de a világháború bejövén, félbemarat minden, pedig sok kőcségel járt. Márcsius elég hidegen kezste, de azért jó időre fordult, ugy hogy 13-ikán az árpa vetését is megkezstük jó munkába, az idő nem hátrált, lehetet a dologal haladni. Április is igen jó idővel köszönt be és fojtata 7-ikéig, 7-ikén megfordult hidegre, szelesre, ami 12-ikén fagyot hozsot; 13-ikára let elég vastag hó és hideg, a mi a szőlőbe és a gyümölcsbe elég kárt tet; 24-ikén ismét jó időre fordult, vót eső is. Május nem a legjoban viselkedet, vót eső is, de jobadán hidegek jártak és komisz szelek, hogy az ember is majd megfagyot. Junius mán esőseb vót, különösen az utója, jól megázsot a főd, de vótak hidegek is, még pedig szent János nap előt egy pár napal, ugy hogy a kukoricsa, bablevel megfagyot; majd csak fele hónap hideg vót. Nagy Zsuzsána édesanyánk elhalt Junius 7-ik este 10 órakor. Julius esősen kezste és fojtata, ugy hogy a bökönyeink is mind elromlot, nem tutunk jó takarmányt csinálni; 3-4-cser megforgatuk; mindég eset, a takarásai se lehetet haladni, kezsődöt július 12-ikén, de mindég