Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)
hetet. November első écsakáján let dér, 3 écsaka egymás után, ekor szűnt meg a pajor rágás, ebe az évbe is kivágta az uraság a batka közsét levelestül a juhoknak téli takarmánynak, az erdőn a berek gajnak a hegyit, a tőgyfának az apró gajait levelestül ugy rakta el téli takarmánynak a juhoknak. 59-be is ugy bánt vele a báró tisztje a csonkáson, amit életembe soha nem halotam. a laposak vizs nékül vótak, a dobi morotvát a disznó széltibe járta, a lucsi hamaráb kiszárat, úgyhogy szem Mihály napra fü, dudva nyőt a fenekén és a juhok kedvére legeltek rajta, a vetéseket sokan használták, különösen a belső bőcsiek karácsonyig is. a tehenekre igen jó vót, mert aki rendesen járt rajta, ugy megjöt a teje, hogy nyárba se adot töbet. a marhavész ismét kimutata magát, szent marton napkor sok be^eg marha vót. sokan kárt is valotak bene a dög miá. 29-ikig sok nejeken a vetéseken élt a marha, nem kelet neki semi takarmány. Decemberbe eset bokáig érő hó, ekor szorult be a marha. 62-be, mikor megszerződet a gázsőgi kert, vót a vizsig 31 lépés, 63-ba megvetem lipai Józseftől a szomszédba, az előt való tavaszon szakitot a vizs belőle 2 lépést, és vót a vizsig a jegenye fátul 29 lépés, fél öles lépései, hogy ha valaha töbet szagát, erül meg lehet tudni mi hija. 1864-re is átal jöt a marha-vész. ez az év nagy hidegei álot be, másodnapján viradóra feltámadt a kegyetlen hideg szél, azt a kevés havat, ami vót, porai együt laposakba, árkokba horta. vetés szárazson, hó nékül maradt, ugy rongálta száraz, kegyetlen hideg. Január 29-ikén let egy kis eső, hó eltére igy let sár, mivel a föd szine poros vót. másnapra feltámat a kegyetlen hideg szél, hidegei végezste be ez a hónap, ebe az évbe már fejeb ment az élet ára, Január első hetibe 16, második hetibe 17, 3-ikba 18 forint vót a gabona, a Buza 22-23 forint vót, az árpa 16, a Zsab 12, a Kukoricsa mindég fejeb halata a Gabonát 2 forintal. 1863-ba a hus ára a székbe vót 4-5-6 krjcsár; mivel a marha ócsó vót, de már ebe az évbe dorotyakor 10-12 krajcsár vót, mivel a marha drágáb vót. Az eklézsia magtára is nem ebe az évbe, hanem 1856-ba alapút, adakozsásbul, némejek által adakozásbul, ij módon Futó tisztelendő esperes meghalván, az özsvegy melé jöt vig György, it vót, adig mig a fia futó Sámuel hejreálot. it létébe vig György tiszteletes adot 6 köblöt, futó Sámuel 6 köblöt, én öreg Gyüker József 4 köblöt, az eklézsia tagjai közsül ki két vékát, ki egy vékát, szabad akarat szerint, ez is rátőt 10 köbőre, rátőt 26 köbőre, ebül let osztán szép jövedelem, mer már ebe az évbe a kurátor számadása szerint 100 köbőre ment a tüzskár mentesítés is. 1856-ba alapult, a jó Szivü adakozsók által, én magam is 10 pengő forintot atam bele, ij feltételei indulván, hogy ha anyira nevekedhetik, hogy a ka-