Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

mindgyán felgyutoták. a Muszkák begyötek az országba kasa felől, a Miskócsi határba lágert ütötek, a másik tábor a szepességen loszoncs fele, akik elene vétetek a város falut kirabolták, losoncs is szomorú példa let az országba. Miskocsrul parancsolat érkezset, hogy szekeret, vágni való marhát agyának a birák. Külsőbőcs is 7 darab marhát adot, de az árát kifizsete a muszka, a szekeret nagy első hatalomal álitota ki. a birák és más hatalmasok vagy két hétig mulatván miskócs alat, a szekerekre felpakoltak, elindultak tokaj fele, némej részeire is jöt, Belső böcsön hálást tet, de ideát nem vót. tokajhoz érvén a tiszán hidat csinált, átment, - mivel a magyar nem ált elene - várad felé világos várig, aradvár megyébe Görgei vót a magyarok vezsére, itt be várván az elenséget egymáshó közsel alván a tábor Görgei megata magát, a fegyvert mindenki lerakta, hátráb alván a muszka szedé fel a fegyvert, igy a szegény magyar a muszka kezébe került, menekülésrül gondolkoszot és aki tehete határúinak indult, hazsájába az a Magyar Sereg, aki tul a tiszán vót bánat körül, tömös vár alá gyűlt, az elenség is Pest felől megérkezset tömös vár alá. az én fia is ot vót, Kis István és nagy károj. Muszka, Német erőt vet a Magyaron, a Magyar oszlani kezsdet. Kis István és az én Samu fiam elvonultak a közeli erdőbe, ot töb társakai találkozsván elindultak écsaka gondolat után, töbet écsaka mint napal, szerencsésen haza is vergődtek Augusztus 25-ikén, 'de nagy károj bent a várba vót, azt is be vete az elenség. a Német kezsébe kerültek, az után másokai elszökvén, egy hónap múlva kerültek hazsa. a Komáromi várat a Muszka, Német adig ágyúzta, hogy az levő vezsér azt is felata. it let vége a Magyar minden szerencséjének, a táborba sokaknak az ökrök, szekerek oda veszet, a Kusut pézsének minden fele nyaka veszet, mindenfelé be kelet adni, fenyegetés melet. én is beatam 152 pengőt nagy káromal; ritka ember vót, a kin rajta nem veszet kin töb, kin keveseb. be szedvén minden vármegyébe felirás melet menyit, micsoda számú bankókat adot be, mivel ha valahára vizsa téritenék, mindenkinek a kezsébe aták a felirást. temérdekre gyűlt minden vármegyébe, Szekéré rakták, kivitek a városbul, megégetek számtalan embernek nagy kárára. Bevégzsődvén a háború, Német hatalom álot jóban, mint az előt, kiata parancsolatba, hogy azok a katonák, akik a háborubul hazsa szögdöstek, országszerte ájanak ki vizsgálatra, it az elöljáróságbul Szerencsre kelet meni szem Márton nap körül, az én fiam is, Kis István, Nagy Károj is megjelentek, de szerencsésen ki egy, ki más módon, mind a hárman megszabadultak, ez megtörténvén az országba mindenfelé csendesség, békesség álot hejre. ugyan ebe az évbe halt meg Estván Bátyám Szem Miháj nap után, a felesége pedig az előt két vagy három ével.