Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

elhorta. az árviz után csakhamar 7/8 forinton kőt a gabona, a hejség házát ebe az évbe rontota el az árviz. A sok eső miá kicsirázstak a keresztek. 1846-ra már 10, 19 forintra emelkedet az ára, bár nem igen szük termés vót. ebe az évbe termet igen jó bor, 20, 22 for. vót az ára. 18 47-be 25, 30 forint vót és még fejeb is ment az ára a Gabonának, ugy hogy ócsobb vót a hus, mint a kenyér. 1848- ba tavaszkor kezdet a foradalom indulni, a vármegye tisztjei városon falun megjelenvén serkenteié a népet a felkelésre, a papok is javalván a közsnépnek, az őrsereg csakhamar ősze iródot. egész nyáron át néhányszor egrecsélozsást tanultak. Bizséki major nevezetű vót a komendérozó, szem marton nap után felülvén, kasa felé indultak, az elenség ezt meghalván a kormányok rendelkezstek az őrseregbül minden tizsediknek el kelet meni vagy maga hejet legényt fogadni, ősze szedvén magokat elindultak jóféle ruhába uj hejbe. Boncsér József, mint próbált katona viselt vót közstök a parancsnok, uj hejbül kasára ment el, it kaptak fegyvert, de némej részinek fegyver se vót a kezsébe azselőt, az elenség gyöt felülről, harmadnapra kélve ki kelet rukolni a harsányi partra, it rendre kelet álni, a tarisznyájukat egy rakásra kelet rakni és egy ot marat őrzseni. az elenség rajok puskázot, ágyuzsot, a tarisznyátlan nép meg nem, bár a tisztek tartózstatván, meg ijedvén útnak indultak, szálat ki mere tudót, köz sel lévén az erdő, töbrészi oda menekült. A nagy szaladás sokakat anyira meg rontot, hogy egy két esztendő halál let a vége ithonlétébe. az elenség jöt le kasárul szikszó felé, a szikszói és az uj falusi hegyen várta a katonaság a megérkezését, de ojan hidegség vót, hogy a trázsák közsül fagyot meg, mer a hidegséget a hó is nevelte, a Magyar az elenség előt it se álhatót meg, hanem elnyomult. A belső bölcsiek szempéteren vótak kovártéjba, onan jártak ki a határszére trázsálni. Gömör felől várták az elenséget, écsakára öl fát vitek ki tüzelni, még is alig álhaták a hideget. Dudás Sámuel is ot vót, ő beszélte, el vonulván a fegyveres nép az őrsereg is mindenfelé eloszlot, igy vége let az első csatának, ebe az évbe vótunk követ választásra megyaszóra Májusba. Sor szerint el let választva Lónyai Gábor főispány, a követek Pestre vagy Budára gyűltek ösze. ugyan ebe az évbe szűnt meg a rabota tavaszi szántáskor; utójára a csegébe szántotunk rabotába, a dézsmálás is el marat, vége let. 1849- be megint nem nyughatot, ismét fel reberált a Magyar, tavaszra kelve, az után Májusba, kinek két három fia vót, el kelet meni. nekem is két fiam lévén, Samu fiam elment, oda is marat, orosz András, kis István, szugi Kis András fia és Nagy Károj uj