Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

az édes apám testvér bátyja is ekor halt meg, Gyüker János, aki a harangot öntete, töbször meghúzsták a tisteletire; koporsó csinálásho, ahoz értő ember vót rendelve, fizsetésér. a deszkát nem gyalulták, hanem csak ugy csinálták, mihejt készen vót, belefektetek viték ki, nem vártak se napot se órát. 1832- be egéség békeség Áldás vót az embereken, határokon, ebe az esztendőbe hoztuk Futó Sámuel Esperest Böcsre. 1833- ba is Bő áldás vót. 18 34-be hó menéskor nagy árvizs vót, akor kezste szagatni a Gyüker Pál kertit, aki a Benedek Miháj ház sa irányába vót a széli. Gyüker Pál látván a romlást elata a házsat, a Belső faluba ment lakni; ez évbe ifen sok és jó bor termet a németin, ojan erejű bort nem tudok. 1835- be az idő jól forgot, a vizs ismét szagatót. 1836- ba Zsámba István vót a biró; ebe az évbe vete el az uraság a birtokot a Bíróság fődet, a Bajtárs számtartó ezsközslésével és a szegény emberre is ojan terhet húztak, ami az előt nem vót. ezentúl 48-ig minden jutalom nékül, piszokér mocsokér kelet szolgálni, akik birok vótunk; ugyanebe az évbe ismét kiütöt a marhavész, aratás után nálunk is, másut is sok marha elhulot. nekem is egy jófél ökröm megdöglöt.még aba az időbe az uraság tisztje kandi z s ált'ki három embert birónak, mindszent napján én is a három közst lévén, megválasztot a falu népe birónak, a Törvénybiróm öreg Kovács István, a Jeggyző Grinyi Mihály, ugyan ebbe az évbe uj törvények alakultak Felség és a kormány által és azt városon, falun vármegye tisztjei olvasták fel. az uraság tisztjei akor letek megtiltva rabotás vagy egyéb hibázsó veretestől, ugy beszélték, hogy a rabotának is ekor kelet vóna megszüni, de titokba marat 48-ig, de hála istennek hogy megértük. 1837- be nagy hó vót, kivál a felfődön, a mejbü nagy árviz keletkezet, szagatot bőven, mivel tulnatrul a sark ide rúgta a vizset a Lipai Lajos, Benedek Miháj, rozsos István Kapujába, ez évbe bő termés vót, mivel sok eső járt. a hernád töb részbe áradásba vót, ugy hogy ideszagatot a rozsos istván házsáho, ekor látván a veszedelmet, én mint Biró az ókori Birákal a hejségbül Ákácsfákat hortunk, én magam is egyet atam, csak elejit vehetnénk, mivel az a hej tiszta homok vót, szörnyen szagata,a fákat belehánytuk és egyéb féle gazságot, amit lehetet, igy csendesedet meg a szagatás. Rozsos István komorájánál alig lehetet gyalog is elmeni, de hogy a faluba bejárás legyen, el kelet a komorát bontani, vagy akarta vagy se. Kozsma szomszéd kertitül egyenesen akartuk árkolni a nagy hidnak a szögletet, hogy továb ne roncsa a Külső falut. Ki is gyűlt az egész nép, de a belső birák a vár megyetisztjeivel eleit álta,