Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

vünk le Brusnyembe. Mikor Brusnyembe beérkeztünk, hát jött egy megerősitett járőr. Egy őrmester vezette, tiz katonával. Akkor aszt kérte, ti hol jártok. Mondom, hogy honnan jövünk, aszonygya, hát nem féltek, hogy a farkasok lovastól megesznek? Mondom, hát nem kaptunk szállást. Muszáj vót jönni. Aszonygya, na jertek, me én elviszlek szállásra. Mondom, má nem kell, me áre lá minye ájicsá kunoszkut. Azt teszi, hogy van nekem itt ösmerősöm. Hát elmentünk Dánvil Gábrielhez, akit fogságból hazavittem. Bemegyek, koppantok, aszonygya: ki az? Mondom én vagyok Valentin. Aszt teszi: Bálint. Hát fölkel, lámpát gyújt, no jertek Bé. Mondom, de lovakkal vagyunk. No nem baj! Kijött, a marháit kivezette a szin alá, aszonygya ezeket a meleg lovakot bé az istálóba! Ennik adott, s nekünk ágyat csinált, s ott háltunk. Másnap reggel jó reggelit adott, s ugy engedett útnak. Nekiindultunk Bélbórnak, de akkora vót Bélbóron innét a nyakon a hó, hogy nem túrtunk elmenni semmiképpen. Vissza kellett jönni, és neki fogtunk egy völgybe, ugy, hogy Isten tuggya, hogy beértünk Bélbórba. De egésszen Brusnyemből Bélbórig egy napot tartott meg, hogy mikor Bélbórba értünk, akkor mán este vót. Ott vót eggy suszter, Ditróból ment oda, s felkerestük aszt, s ő szállást adott. Nahát onnét megindultunk reggel neki Ditrónak, de még Ditró onnan husz kilóméter vót. Nekifogtunk Közreznyakának, kitörettünk a Vágatlan alatt, de ott má nekünk is gyalog kellett menni, me a lovak is kellett töressenek. Hát igy másnap estére érkeztünk haza Ditróba. Ditróba a románok me akkor mán a magyarok kezték Erdéjt visszakövetelni, a románok megrohantak! Szettek össze a lovakot. Hát Puskás Isván rendőr volt, s vasárnap tizeneggyórakor jött haza. S bejött hozzám, s aszonygya, Bálint! Magad tarisnyába kenyeret! s innét lógj. Me ki vagy rendelve Lóvezetni. Mondom, még kik vannak kirendelve? S magyarázza, ki vótunk vezetve tizenhat ... ki vótunk nevezve tizenhaton. Aszonygya, kétórán belül mán itt vannak értetek a csendőrök. Nó hamar elészaladok Szőcs Andráshoz , nem messze lakott, mondom András bá ! van e pénze? Aszonygya, van. Mennyi kell? Mondom, aggyon nekem tizezer lejt. Aszmonygya, adok. Hát délkor indult az autóbusz Tőgyes felé, Tőgyesből le Biszkicsórába, s onnan fel Brusnyembe. Felültem az autóbuszra, bemegyek Biszkicsórába, s ott átültem a brusnyéni buszra, s felmentem Farkasamba. Hát Farkasán marhákat vettem magamnak hármat. De egyedül ott es rizikó vót, me az is előfordult, hogy kirabolták az embert a pénzitől. S útnak eresztették, vagy pedig, ha erdőn találták, kivégezték. Hát rizikó vót ott is. Elégahozza, hogy két óra múlva a csendőrök oda mentek, s a feleségemtől követelték, hogy hol vagyok. Aggyon elé. Aszonygya, hát métt nem jöttek ezelőtt. Elment