Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

marháéit, nincsen itthon. A feleségemet levitték, s ott fogvatartották, hát, aszonygya, hogy akatt eggy serzsentre, hogy jól beszélt magyarul. Aszonygya, hát amit akar aszt csinájjon, hát mit csinál? Uram elment marháéit, asse tudom hova, hát én honnét aggyam elé. Osztán igy a feleségemet elengették. Hazament. Vettem négy tehenet, s elhajtottam haza. Elhajtottam haza a lovakot, hát az egyik ló tökéletes fortéjos. Nem tuttam boldogulni vele. Hát micsinájjak? Megvertem, úgyse vót jó, szépen: ugyae vót jó. Apám aszt monta, hogy a fortéjos lóval, s az asszonnal jobb szépen bánni, me ha vered még többet raksz belé. Hát micsinájjak? Vót egy lókupec, Bartis Péter szárhegyi. S eccer Ditróba járt. Mondom, hogy Péter! van nekem két ló, nem veszi meg? Aszonygya, jók e? Mondom, jók csak az eggyikbe egy kicsi natura van. De aszonygya, egyenes uton megy-e? Mondom, egyenes uton elmegy. Nahát, megvette töllem a lovakot. Hát osztán én nem mertem lovat venni, azon a télen. Eljött a tavasz. Május elsejin kimentek a marhák a havasba, s eggy vasárnap a pásztor bejött, s jelentést tett az elöljáróságnál, hogy a csordát haza kell hajcsa, válasszák el, me őszig egyse marad. Me minden nap eggyet a med ve, elviszem Hát kérem a kösség, Ditró egész lakosságát tizenhat évtől ötvenévig kirendelték medveüzni. En akkor nem vótam odahaza, hazamenyek, s hát mongya a feleségem, hogy itt vót az esküit, s reggel medveüzni kell menni. Közreznyakán lessz a gyülekezés. Nahát, parancs: parancs. Ki kellett menni. Vittünk dobot, trombitákot, réztányérokot, s kimegyünk Közreznyakára, s ott öszpontosultunk. Hát felállítottak, Méjpatakot elfoglaltuk. Az a Méjpatak lehetett hétkilóméter széles. Megyünk tizeneggyórakórig Vót egy legén, Mezei Miháj, ez pásztor legén vót, vót a másik Kovács Péter. Hát a medvét, ahogy űztük, a medve felbőszülve, bebujt a ballangjába. S ezek, tizeneggy óra lehetett, aszonta Miháj Péternek, hogy Péter! jere ujjunk le, me én éhes vagyok, én nem menyek. A kőszikla alatt vót egy nagyfa kidőlve, s arra leültek. Vót egy fokos vélek, ojan pácikáló, háromujnyi széles fejsze, hát ahogy ettek, háttal ültek a kőszikla felé, s a medve az üzés elől bebujt a barlangjába, s ezek nem vették észre, hanem hátúról a medve rejaszökött szerencsére: Péterre. Amék nem vót pásztor legén. Me ha Mihájra szökik reja, Péter elszalad. S Mihájt a med ve megöli. Hát szökött Péterre, s ekkor kérem Miháj rágatta a fejszét, s a medvét kezte vágni. A medve leszökött rólla, s akkor szökött Mihájra. Akkor aszonta Miháj, hogy Péter vedd a fejszét s vágjad! Akkor Péter es vette a fejszét, s vágta a medvét. A med ve Mihájról megint Péterre szökött. Ugy, hogy háromszor fordult meg a medve eggyik-eggyiken. Mikor a harmadikszor Mihájra ke-