Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

1826- ba a réten, berken, a lóhere bőségesen uralkodott mindenfelé, csakhogy a marha vész kiütöt, it a környéken, it nálunk leginkáb a tehenféle hulot nagymértékbe, az enyim is két tehén döglöt meg, a két bőrt elatam, egy jó disznót vetem belőle, meg hizslaltam, 60 forintével atam, ugy vetem belőle egy tehenet, s ökör féle marhám is nagyon betegek vótak. a biró Szántó András, Jedző Grényi. 1827- be mindenféle termés bőven vót. 1828- ba megelégedés vót mindenbe. 1929-be nem látunk szükséget semibül. 1830- ba jól fojt a termés rendi isten igazgatósából. Ha nem a tél szent Márton nap körül kegyetlen fagyásal, fejeb mint térgyig érő hóval beköszönt, a hideg szüntelen, egyre tartót, a nagy hó miat az utasok nagy bajai tértek ki egymás elől; történt, hogy ösze is verekedtek, ekor hortuk a hidvégi erdőrül a fát szánkán ahozs a hidho, aki külső bocs romlásával elsemisült, szugi varga miháj az évbe let biró mind szent napkor és egy hónap múlva meghalt. Péter János vót a fi tanitó, magam is jelen vótam a temetésen, a búcsúztatóba azt monta meglásátok, hogy a biró halála a köség halálát jes lenti, a meg meg is történt a következő évbe. 1831- ik évbe a hó inkáb szaporodót, mint fogyót, a nagy hideg minden enyhülés nélkül Gergej napig tartót, a jég a hernádba anyira megvastagodot, hogy tavaszkor mikor a viz megarat, kihánta a szélire, fél öles jégnél vastagabat lehetet látni, József napkor az ónodi vásárra bátran lehetet a jegén meni. Gergej napkor megenyhült, minden nap jóidő let, úgyhogy szeb tavaszi időt életembe nem értem; mindenféle termés bőven vót. szent János napkor a batkán kezstünk kapálni, de mán ekor a korela sok hejen kimutata magát, lucson is hamaráb kezsdödöt mint nálunk, már a határra egyenesen nem lehetet meni, trázsák áltak, hanem a vadvizses felé kelet kerülni, nálunk is kevés idő múlva bekövetkezset és két hónap alat 65-en haltak meg, gyermek nem, hanem ember és Aszony; egy falubul a másikba nem szabad vót meni, mindenfelé trázsák vótak. az ónodi vásárra, amit szent jános nap után egy hétéi esik, nem eresztetek odéb a fecskés partnál, a korela megszűnt Sámuel előt két hétel, a Hidvégi Pap horkai tet nálunk egy predikácsiót a korela megszűntekor 116-ik Zsótárnak 8/9-ik verse szerint: mivel hogy megszabaditád én lelkemet a haláltól, szemejimet a könyhulatástól, lábaimat az eséstől, szüntelen járok az urnák orcsája előt az élőknek földében, aba az időbe Dózsa nevü pap vót az időtőtő az özsvegy melet, a halotakal báni tiltoták a házsnépet, hanem kis János és egy más ember vót hozsá rendelve, aki véghezvit a hót melet mindent, harangszó és ének szó nélkül horták ki töb részit,