Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

az utazási igazolvántól, hogy sehova ne tuggyak menni. Törtem a fejemet, hogy mit tegyek. Nagyon szégyeltem. Hajnali vonatra felültem, s Csíkszeredáig jegyet váltottam. Beáltam egy klózetbe, s a klózetot magamra zártam, hogy nehogy a románok igazoltassanak s nem lessz igazolásom, lefogjanak. Megérkeztem Csíkszeredába, elmentem a prefekturára. Magyarul: az alispánság. A történetekhez hozza se tettem, se belőle el nem vettem, ahogy történt a dolog a prefektusnak elbeszéltem. A prefektus röktön jegyzőkönyvre vette, s elpanaszoltam, hogy megfosztottak az utazási igazolványomtól, kiálitottak egy három hónapra szóló utazási igazolvánt, a prefekturán. Eléattam, hogy kukoricámat elkobozták s a pénzemet is. A prefektus irt egy levelet Gyergyószentmiklósra a főszolgabírónak. S aszt ideatta, hogy kézből vigyem oda. Hogy mi vót irva, nem tudom, csak ahogy a főszolgabírónak oda attam a levelet, s elolvasta, vette a kagylót, s felhívta Ditrót. Hogy mit beszéltek tovább, én verdát csináltam, s eljöttem, haza. Másnap reggel, egy rendőr lejött értem, hogy mennyek fel a kösségházához. Dehát nem talált otthon. Azután való nap újra lejött, és akkor otthon talált. Aszonygya, na Bálint gyere fel a kösségházához, me aszmonygya, el van veszve a világ! Felmegyek, s a piacon egy plakát, ki vót téve a vendéglő oldalára, s olvastam. Az emeletről a jegyző meglátott s kinyitotta az ablakot, s lekiájtott, hogy Küsmödi jöjjön fel. Felmegyek, s hát illemtudóan széket adnak, tessék, foglajon hejet. Mondom, most nem emelik a széket, hogy üssék a fejembe? ! Aszonygya, téves vót a dolog, nem jól értelmeztük. Nézze, ami kukoricát elkoboztak magától, pénzbe jelenleg visszafizessük, de megígérjük, hogy mihejt a kösségnek kukorica jönn, természetbe visszaaggyuk. A zezerkoronát a pénztárból megkapja, és becsületsértésért kap ezer koronát. Mondom, igen! ha vasárnap a templom előtt, közhírré teszik, hogy én ártatlan ember vótam. Aszmonygya, megtesszük. Hát gondoltam, me a szolgabíró aszmonta, ha három napon belül nem lesz rendezve az én ügyem, újra mennyek vissza. A jegyző aszt monta, hogy menynyen föl a főszolgabíró úrhoz, s jelenese be, hogy a maga dolga el van intézve. Mondom én fáratt vagyok, én nem menyek. Aszt mongya, mennyen le s mongya meg a kocsisomnak, hogy a kancákot fogja be, s magát vigye fel. Hát, gondoltam, minek piszkálni a dogot, hát lementem, s mondom, hogy Pista, a jegyző ur aszt parancsolta, hogy a kancákat fogd be, s ingemet vigy fel a főszolgabíróhoz. Hát be is fogott, s fel is vitt. Főszolgabírónál bejelentettem, hogy az én ügyem el van intézve. Igy osztán, újra baráccságba jöttünk a jegyzővel. Na kérem ez a dolog, igy meglett oldva. Tisztán kerültem ki a samasztikából. No de mán most, el kellett mennyek