Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

fél szülő haragba vótak, s a fiatalok ez ér nem tuttak egybekelni. Tehát a legény, bánatába, beállott csöndörnek. Mozgósításkor, eszt a legént, eszt a csendőrt oda vezényelték a ditrói őrsre. Tehát újra kezdett járni, nekem má feleségem vót. Mondom a komámnak, hát komám, akkor tegye meg, hogy őtözzék fel s jöjjön el velem. S aszt mongya, én szívesen. Felőtözött s vett egy kézbelit a kézibe, kijövünk az útra, de onnét én a harmadik házba laktam. Mondom, még ki van idehaza, egy ember, hogy lenne két idegen ember, s aszonygya Tót Zsiga itthon van. Elmentünk hozza, felköltöttük. Tót Zsiga felkelt s ő is vett egy kézbelit a kézibe. A kettőt állítottam a két ablakba, s én mentem az ajtóra. Asz... szóllok, hogy Róza, nem szól semmit. Mondom, Róza! aszonygya, ki az? Itt nincs senkinek semmi dolga, az én uram meg van halva, nincs keresnivalója senkinek. Mondom, én vagyok, Bálint. Nyiccs ki! Hát nem szól semmit, mondom nyics ki, me hanem bevetem az ajtót! Akkor kérem a lámpa megyult, s kinyiccsa az ajtót, de az őrmesternek nem vót ideje felőtözni. Ahogy leszállt az ágyból, leült a kanapéra, s a kardja vót téve az asztalra. A ruhája pedig szék karjára. Hát rangot nem láttam, mondom, barátom maga mit keres itt? aszonygya, egy férfi nem hibás. Mondom, igaza van. Üjjön le. Mondom, innét ne mennyen el senki, én senkit se bántok, mondom komáméknak, elémenyek, hozok egy kis bort. Elmentem elé, vasúti vendéglőbe, hát a vendéglős le vót feküdve, kopogok az ablakon. Ki az? En vagyok Bálint. Nó, Isiién embere, hazajöttél? Haza. Kinyiccsa az ajtót, bemenyek. Mondom, Biró ur, aggyon nekem öt liter bort. Én szívesen. Mondom, van-e egy demizsonynya? Van. Na! Kiméri a bort s mondom, mit fizetek? s aszmonygya, semmitsé. Vidd el, s igyátok meg. Haza vittem, s no, mondom, asszony, . . . amikor hazamentem addig mán az őrmester már felőtözött, mondom, no asszony hát én téged nem hagytalaK semminélkül, hát végy elé valamit. Vett elé szallonát, s kenyeret, a bort illogattuk. Mikor hajnalra harangoztak, - de a kard, az őrmesteré, nálam vót, mikor hajnalra harangoztak, aszonygya az őrmester, né, én elmennék. Mondom, tessék. Aszonygya, a kardomat legyen szives. Mondom, reggel nyolc órakór a kösségelőljáróságnál átadom. Nem vót amit tenni, elment, s a két komám nem hagyott ott. Osztán mikor megvirratt, a Tót Zsiga haza ment, de a keresztkomám nem hagyott ott, Puskás Lőrinc (vót egy gyerekünk). Elég a hozza, hogy reggel, nyolc órakor, felmenyek a jegyzőhöz, s jött a komám es velem. Hát az őrmester ott áll a tornáncba s kérdem itt van e a jegyző ur, s aszonygya, itt van. Bemenyek, s elbeszélem a jegyző urnák, mondom, tessék jegyzőkönyvet venni, s felveszi a jegyzőkönyvet, s amikor készen van, akkor felolvassa.