Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Nagyon kezdetleges volt akkor még minden, a nyomtatás is lóval történt, gépnek hire sem volt, kinos munka volt és unalmas, sokat kelett éjjelezni, ha közbe eső jött, meg ázott az ágyás, azt mondták ijenkor, megfogtuk a medvét, ágyásnak hivták, mikor nagy körbe felrakták a kévéket, vagy vontatókat, mert ugy is volt, nem bekötve. Mikor lejáratták a lovakkal, körülbelül délfelé, hamar le a szalmát és újra ágyaztak a másik szem tetejére, estefelé ez is meg volt, le a szalmát rólla, jó kirázva, akkor garmadába össze tolták rakásra, ez volt a garmada, mifelénk igy hivtuk. Most aztán jön a java, reggel korán felkelnek az emberek,. szimatolnak jobra balra, vajon lessze eső az nap, vagypedig fuj e a szél, ha jó szél fuj, elkezdik a szórást, egy ember falapáttal hányja fel magasra a törekes (pojvás) szemet, a szél aztán viszi a töreket, a szem lehull. Egy másik ember pedig egy zsákból ojan csukja alakú süveget készit, azért hogy a nyakába ne menjen a pojva, kezébe fog egy körülbelül háromméter hosszú nyelű orgonavesszőből kötött lapos seprűt. Ezzel azután elkezdi a hulló szemet solamálni, vagyis fölözni, hogy tisztább legyen a gabona. Mikor kész volt, fel mérték vékával - olyan dézsaforma faedény, egy felül fogója volt, űrtartalma 30 liter, ezzel mérték fel a már tiszta szemet - zsákokba öntötték; 3 véka volt egy mérő. Minden véka elöntése után jegyezték, vagyis rótták; ugy mondták: rójad. (3. sz. ábra) Egy ember a sima szürü (szérű) földjén egy rovást karcolt, mikor megvolt, össze olvasták hány rovás van, menyi lett a gabona. Most ez idáig megvan, 3. sz. ábra Nyomtatásnál használt eszközök: 1. -véka (30 literes); 2. Törek vagy rugó gereblye; 3. fölöző seprű