Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
de volt rá eset, hogy nem fujt szél, nem lehetett szórni, akkor kitolták a garmadát a szürü szélére és újra beágyaztak, fojtatták továb a nyomtatást. Ez igy ment még csak volt nyomtatni való, száraz időjárással meg is járta, de ha esős időjárt bizony akkor alhattak eleget. Nem volt akkor anyi dolga a népnek mint ma, nem kevertek (tarlóhántás), ugaroltak; egy évig pihent a föld, trágyázni nem igen szoktak, hiszen feltüzelték a legjavát. Most eszembe jutott régi vicc: azt mondják volt egy gazdag földes ur valahol régen, kétoldal szalonát utánna kötetett két lónak ugy mintha boronálna és azt huzgáltatta a szántóföldön, még élnem koptak, ez volt a trágyázás, mese. Igen, ideje lesz megint iskolába menni. Mikor eljött az iskolai beiratás ideje, anyám rendbe szedett mindent ami kellett, tarisznya, palatábla, ábécé, miegymás, mert megintcsak kellett az ábécé, mert újra az első iskolába kelett járnom. El is indultunk azután egy bizonyos napon, útközben én egy kissé szurkoltam, no most agyonver engem az a mérges Bornemissza tanitó, mikor tava j azért az egy ly betűért igen elvert, de mindegy, muszáj menni. Mikor odaérünk az iskolába, mitlátok, egy uj tanitó fogad benünket. anyám aztán lefizette a kemény huszonöt krajcárt - anyivolt a tandij -, azzal otthagyot. ugyan mivan a tavai tanitóval? elcsapták? - fenéket, át hejezték a negyedik iskolába,, no jólvan, örültem, ugy is mire én odaérek a negyedikbe, akkorra majd meghal a tanitó, vagy összedől az iskola, elvágják a kutyák a sarkát, ijen gondolatok támadtak a kamasz fejembe. Most lerajzolom az uj tanitót. Szálai Zsigmond, lehetett olyan 25 éves református, nős, ugyan minden tanitó református volt itt,mert az iskola is református iskola volt. Elis feledtem edig megirni,mi is reformátusok voltunk, mind az egész familia, az iskola is a református egyház tulajdona volt, szinte a református templom ott volt átelenben az utca másik felén. Mostmár az uj tanitót akarom tovább is leirni, elég magas, egyenes mint a nád, jó vörös haja, elég nagy bajusza, nyirett szakálla, még a szemei is majdnem vörössek, de csak ugy sugárzott ki belőle a jóság, ezt nemcsak mint gyermek, hanem felnőtt koromban is láttam, mert ismertem mindig mig élt. Később mikor nyugdijba ment, a református egyháznál az irodán pénztárnok lett, jó hosszú időt élt, 88 éves korában halt meg, nyugodjék békében, jó tanitó volt. Én azután jártam az iskolát tovább, nekem már könyeben ment a betűvetés mert ismételtem, regei felmentem az iskolába és négy órakor kimentem a tanyára, délben bent maradtam, akkor délután is volt iskola.
