Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

lett intézve; ma egészen másként van. Mégis lett azután az eredménye, mert ott maradtam az első iskolába másik évre is, igaz hogy az évzáró vizsgán betegségem miatt nem lehettem ott. Most visza térek a tanyai életre, hogy a szüleim maguk gazdálkodtak a testvérektől meg váltót birtokon, sok ügyel bajjal, sarágjába az adóssággal, meg kelett fogni a dolognak fülét-farkát, igaz hogy akkor még fiatalok voltak a szüleim, a bátyám, néném is valamit segitett, volt egy fogadott gujás is, mert voltak marhák, lovak, birkák már akkor nem voltak, eladták, kelett a pénz. Szántóföld kevés volt még abban az időben, a többi járás és kaszálló, kevés erdő, vizállás, nádas, stb. Abban az időben nem nagy sujt fektettek a gabona termelésre, eladásra nem igen jutott, akkor még nagyon kezdetleges volt a gazdasági felszerelés, fa tengejes eketaliga, gúzs vagy kötélből a pating, a mai fiatal nem is tudja mi az, ez egy ma vasból készült, két padkó alakú vas, néhány szem láncai össze kötve. (2. sz. ábra) Nem volt ritka akkor a kocsikerék sem abroncs nélkül (ráf), szinte fatengejjel a kocsi is, nálunk szekérnek azt mondják mejet ökör huz, az abroncs nélküli kereket ugy mondták "fakón járó'.' 2. sz. ábra A vasút 1882-ben készült, "Pating - ezzel kötötték össze a Pest-Zimonynak, azután kezdett göröndöt az eketajigával" fellendülni jobban a gabona termesztés, szóval minden máskép ment, jobban volt forgalom. Anyám nevelte a libákat, pujkát, kacsát, más baromfit, disznókat javitottak eladásra is, én liba pásztorkodtam szünidő alatt. Abban az időben még csinálták a tőzeget, ezt télen ösze szedték - az istálóban tartott marha trágyát, abból készült - , szépen kazalba rakták jó keményen, tavasszal mikor már jó idő volt széjjel teregették, megtapostuk, én is. Mikor megszikadt, ásóval négyzetekre kockázva eldarabolták; mikor megszáradt szépen ösze rakták; nagyon jó tüzelő anyag volt, ezt tanyán majdnem mindenki csinálta, nem is számitott gazdának akki ezt nem használta. Én aztán még ma is elgondolkodom azon, hogy miért kelett azt akkor feltüzelni, mikor sokkal több fa volt, nagy erdőségek voltak még mindenfelé, nem ugy mint ma. Még főztek is vele bablevest, kását a szabad tüzhejen. Sparhet az még nem volt, a szobába banyakemence volt, ugy fűtötték szalmával vagy náddal.