Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Gyenizse Lajos visszaemlékezései
mint pót virilis, ismét be hivattam annak helyére. Tehát ma a 38-ik éve annak, hogy állandóan a városunk Képviselő testületének tagja vagyok. Amióta pedig fel cseperedtem, mindig a Független 48-as Körnek és Pártnak a támogató tagja voltam. Egyebek mellett ma is az vagyok. Ez az 1894 gazdasági év arról is igen emlékezetes, hogy ez év nyara igen eső telén és száraz volt. A Tavaszi hó el olvadástól kezdve olyan esőzés nem volt egész október hó 1 ig, a mi ekejárásig be áztatta volna a talajt, a Buza, rozs termése, hozama az időjáráshoz képpest elég jó lett, de az árpa, zab, tengeri, Burgonya, széna, köles, tak. répa meg majd mi sem lett, a mező is lesült, a jószág már cséplés után ugy élt, hogy a szalma kazal alá járt. - Ez év nyarán a birtokunkba levő összes nyár és Jegenye fa erdőket megnyesettük, zöld leveles gallyát kévékbe köttettük. 11 ezer kéve gallyat nyesettünk téli takarmánynak, ezen kivül rozs szalmát is vettünk, meg az előző évi termésű köles szalmát a szanki Szirák Imre birtokáról, több mint 25 szekérnyit, meg a környéken kapható zőldnád s csaták több szekérre rugó kaszálványt. és igy tudtuk a következő télen (ami havas és hideg volt) a meglevő jószág állományunkat ki teleltetni, ez évben - minden fel irva (a mi ma is megvan) - 1400 s valahány frt. volt a gazdaságunk Bevétele; A Kiadásunk pedig a 3100 frt-ot meg halladta. Igy az örökösödési 1-ső évünk is adósság csináltassál kezdődött. Ezért emlékezetes nekem az 1894. A jószág ára oly alacsony és kellendőtlenné lett, hogy az a ki fejlődött pár ökörért csak 160 frt, s 1-jól kifejlődött rúgott borjúért csak 30 frt volt az igéret a vásárokon, a fias birka párjáért meg 14-15 forint. Ez év őszén a házi és gazdasági szügséglet fedezésére sertést pedig Argentiniából szállíttatott Tengerivel tudtunk hizlalni, a melynek csöves állapot banni méter mázsájáért a Halasi vasút állomásán átvéve 5 frt 30 krajczárt fizettünk, mig a rozs ára m/m-ként (q x ) 5 frt 60-80 krcár közt ingadozott. Érdekes, hogy akkor semmi féle inség segélyezés nem fordult elő, erre szügség nem is merült fel, nem ugy mint most pár év óta, a mai állapotunk az Ulászló Királyunk idő beli állapotra emlékeztető, mert ha a gazdasági állapotunk tovább is igy tart, a lakosság többsége mi hamarább 1 közös konyha főztén lessz kénytelen táplálkozni, és a köz teher fizetéseinek 1 ideig ugy bir eleget tenni, ha iga vonó állatait és egyébb jószágait a most üivó potom áron kell el vesztegetnie, s 1-2 év múlva a maga húzta szerszámon mozgolódik csak. - adja a jó Isten hogy ez be ne következzék !
