Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

Nekem családilag azért is emlékezetes ez a 1894 év, mert az örökösödési végrendelet szerint az el halt leány testvérünk kis koruan maradt gyermekei részére jussul, 4 év eltelt idő el multára 10 ezer forint ki fizetésére lettünk kötelezve, a minek a teljesitését nem 4, hanem 8 év elteltével birtuk teljesiteni. de ezt is ugy, hogy 116 hold földet is el kellett adnunk, s igy sikerült ebbeli fizetési kötelezetsegünknek eleget tenni, és 8 éven átt ezen összegtől 6 %-os kamatott is fizetnünk kellett. Az 1894 évbeli szárazság után vagy hét évig stagnált ugy a jószág, mint a föld adás-vételi forgalom. E-tekintettbe áll az az állitás, hogy nem a gazda a gazda, hanem az idő a gazda, meg az árszabó Börze játékosok ő-szent fölségük. Tanulság: Emberé a munka! Istené az áldás! Idézem is Szűri genczi bácsi azon mondását, Hogy Embörök ugy dolgozzunk, mintha mindig élnénk; De úgyis Imádkozzunk, mintha mindég mindjárt meg is halnák! A további élett időm beli emlékeimet majd eggy másik, ettől külön álló füzetben folytattva irom le, A mit majd ehhez mellékelek! Bodoglári Gyenizse Lajos sk.