Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

nagyobb legyen, s a mig az eggyik ki sem volt egésszen fizetve, már ott volt a másik kényszer vétel, igy ment ez vagy 18 éven keresztül, egésszen édösapám haláláig, a mikorra ezek a gazdasági közbe eső akadályok el lettek hárithatók. Bizony ez ideig minden évben, a hátulsó pár rudas ökrött a fizetség miatt el kellett adni, a szántó és szekeres bérest nagyon elkedvetleniti a hátulsó ökör eladása, meg a minden évbenni szabadon telelt tinónak a betanitása, mert azt 1-évig csak középre fogva lehet az igázáshoz hozzá szoktatni. Mind ezekre gondolt Édes apám akkor, amikor a . . . figyelmeztetést nekünk ki adta, és igaza lett, minden buzgólkodása a mi érdekeinkért történt, a melyben tőllünk telhetőleg segiteni fiúi kötelesség volt. Az 1877-ik évnek a nyár utolja és az ősz száraz volt, a termés se bő se szük nem volt. A nyári időben a nappali ökör legeltető Béres én voltam, István bátyám pedig az éjjeli legeltető; télen pedig én az ökör etető s gondozó, Omeg a Lovak gondozója. - a vető mag elvetésnél ugy 76 mint 77-ben a bátyám volt a mag el vető, a mit ő mindig szebben el tudott vetni, mint ahogy azt később meg tudtam én tanulni. - Ebben az évben kerültem először Katonai sorozás alá, . . . vissza helyezett lettem. 1878-ik év nevezetes lett, mert ekkor lett Bosnia meg Hercegovina annektálva. Ez év őszén lett akkora bor termés, hogy még a sütőteknőkbe is jutott Belőle, és ez azért látszott nagynak, mert kevés volt az szüretelő edény, ami az azelőtti termésekhez meg mindig sok volt. ez év őszén a csaszmatokkal minden Dücski meg Poszogó Békivel volt, mert a szántó csaszmat a Csobolyójában is vizhelyett mindég Bor volt. minden más egyébbre is jó termés volt. Ez évben én is avancséroztam, mert ez évben már éjjeli ökör legeltető is kezdtem lenni, a kézzeli vetés, széna boglya, kazal megrakására is reá szorittattam. - az ez évbenni sorozáson is nem váltam be katonának. E miatt nekünk is kellett 2 ló s 1 kocsit adnunk a Boszniai okupácziós fuvar szolgálatra, ami 120 forint értékre lett becsülve, és a hadi kincstár által fizetve, melyből a városlakossaira adó forint után esőleg reánk is esett 88 frt s nehán krcár, amit be kellett fizetni, pedig a 2 lovat 120 frtért vettük, magunk kocsiját, lószerszámját, 2 lópokróczot, 1 uj istrángot s 1-itató vödröt is és 1-kerékötő lánczot is adni kellett hozzá, ezeknek a beszerzési értéke 120+40+16+6+1+1.50+1.50 = öszszessen 186 frt. volt, igy az okupácziós fizetség nekünk 154 frt. ba