Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

volt. azok adtak pénzt kölcsön az iparkodó gazdáknak, mindig 1-ik majsai vásártól a másikig szólt, ilyenkor be kellett mutatni a kölcsönzött pénzt, hogy meg van-e, ha meg volt, aztán vissza adta tovább használatra, csupán az addig járó %-ot kellett befizetni. Ilyen kölcsön vett pénzen vett aztán édös apám 2 ökrött 180 frt. ért olyat, hogy kettősben is szánthattunk rajta, a jószág el osztásnál osszthatatlanul kimaradt 1 tinó meg a Bika, ebbőli részünket a testvérjeinek ki fizette édös apám, és igy lett nekünk 7 ökör meg 2-bikából 2 szekér és 2-tő ekebeli 4-es ökör fogatunk, de lött ezen kivül több 100 forint adósságunk is, mivel a temetési költségéből öregapámnak és az örökösödési kincstári %-ból édösapámra eső részt is ilyen kölcsön kért pénzből fizettük ki. Emlékszek, hogy gazdasági eszközt nem kellett venni, azt nem osztották el, mert az mind édösapám tulajdona volt, ennek vételéhez, javíttatásához öregapám soha sem járult hozzá, mert 1850-es esztendőkben elosztotta a 3 férfi fia közt. édös apámnak az időben fa ekét meg 1 fakó szekeret adott, a minek fa tengelyén vas helyett kenderből volt a marok vasa, fából a kerék szege, a kerék agy végeknél a tengelyen fagyökér vagy vesszőből font pöngőkkel, hogy a lőcs alsó végét el ne koptassa az agy vége, tök éréskor sült tök volt a tengely kenőcse. Jószág állomány lett 1876 évben igy 8 ökör, 3 ló, 1-kettő éves és 1-nyirott rúgott csikó, nekünk már volt 8 drb, öröklött 12 drb, összesen 20 Drb. heverő marha. Juh pedig, mivel a birka tartása öreg apámmal feles volt mindig, igy Édös apámé 120 drb, öröklése 20 drb, összessen lett 140 drb. sertés is a mi volt, édös apámé volt, mert az 50-es években kapott 1 hasas disznót, erről szaporodott el, és ebből tartozott öreg apáméknak évenként 2 drb. disznót meghizlalva haza adni a mig éltek, ezen kivül minden féle élelmet, tüzelő és fűteni valót, szüreti munkát, kivetett elő fogati beszolgállást is. 1876-ban az a gazdasági baj kelettkezett, hogy az Édös apáméknak a vett redencziójukra kimért földjeik itt a Bodoglár pusztában - az a 65-70 holdnyi - 5 darabban, különböző nagyságban és minőségben adattak ki 1862-ben, az azután vett földjeik is szét tagoltságban feküdtek és az öröklött 60 holdnyi földjük is 5 darabban s különböző nagyság és minőségűek voltak, ugy hogy a 260 holdnyi föld tulajdon nagyon szét tagolt állapotban feküdt, a közbe eső részek a gazdasági müvelésnél, jószág legeltetésnél nagy akadályt képeztek, már ez évben is lett a rokonoknak a jussából eladó, mert ők a jussukat olyan sok drb. - ban kapták, mint édös apám. az ilyen eladóvá lett földet azért is megkellett vennie, hogy a gazdasági akadály kissebb legyen, nem pedig azért, hogy a birtoka