Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

Az 1876-ik év volt az, a melyikbe Orbán napja reggelére fagy volt. elfagyott minden kapás vetemény, Buja kövér volt a kalászos gabona, a rozs ép ekkor virágzott, a mely az oldalas és hajlatos fekvésű talaj részeken lefagyott, ugy hogy csak a legdombosab részeken lett a rozsnak szeme, az is keresztenként csak 3/4, meg 1/2 véka szemet adott nyomtatáskor, a Buza, árpa, zab a mi még hasban volt, ez nem fagyott el. De lefagyott a szöllő s a gyümölcs fakadás is. Aki már másnap a tengeri vetését újba szántotta, s vetette, annak lett is valamilyen tengeri termése, De a ki 1 hétig várt arra, hogy majd ki fakad a lefagyott tengeri töve, az ha ezután szántott és vetett, az már ősszel be nem ért, a korán beálló fagyoktól megfagyott, s igy nem lett a tengeri cső elállós, elpusztult, megrothadt, lé eleresztővé lett. A lefagyott rozsot le kaszálták, még pedig 30 krcár napszám s bent koszt mellett, pedig fagy előtt már 80 krcár volt a kapállási napszám. A lekaszált fagyos rozsot száradás után amint felgyüjtötték, helyét nyomban kölessel vetették be föl szántás után. a vetőmag kölesnek vékájáért 3-4 forintott kellett fizetni, mivel ez csakis a zsidó gabona kereskedőknél volt kapható. Nekünk is több mint 80 mérő kölesünk termett, ezzel tudtuk a gazdaság szügségletére való sertéseket meghizlalni, mert az újba vetett tengeri nem ért be, igy az csak nyersibe feletetthető takarmány lett. A széna termés sem lett táp értékes, mert a vadherés pillangó rész ki fagyott belőle. A kenyér táplálékunk a Buza, árpa és a köles kása lisztből készült volt a következő uj termésig, rozs a dombokról csak annyi lett, hogy vető magnak se lett elég belőle. Ez évben tanultam ki az eke igazitást, hogy az fogás nélkül jól menjen, meg a behordásnál a szekér meg rakást is, hogy Döczenőknél le ne dőljön, és a rakott szekérnek a kötélleli lekötését. Behordás alkalmával meg lesegettem a széna boglya, kazal és az Asztag rakási tudás csinját binját, hogy hogy kell azt rakni és hogy mire kell vigyázni az összerakásnál-tetézésnél, -hogy az eső álló is legyen, s hogy esős idő esetén el ne menjen benne a viz. Erre a lesnökségre az a gondolat sarkalt, mert eszembe jutott Hetesi Tanitó urnák az az oktató szava, - "Hogy amit magad meg csinálhatsz, ne bizd azt másra", és ha tanulsz, magadnak tanulsz", "Amit az ember tud, az sohasem kér kenyeret". Aztán meg az is az eszembe kóválygott, hogy édes apám meg osztozása után micsoda hiány lett a gazdasági üzemi mozgó erőben, a mikor d%ak neki 2 ökör jutott jussul, meg a heverő marhákból jutottak közt csak 2 befogni való tinó volt, mindjárt pótlásról kellett gondoskodni, pénz fogyta volt akkor is, mint ma a hogy az van, De a majsai Rekk Móricz meg a Vajner János zsidó kereskedőknek