Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
századhoz osztotak be, a lehel utcába volt 1 örült nagy kaszárnya, ott majd meg ettek a poloskák, de az öreg bakák is nagyon haragudtak az ilyen kéthónaposra, mint én is voltam, pedig én nem tehettem rólla, ha igy hozta a sors, az ijen kéthónaposokat aztán be osztották a rendes katonák közé, voltunk mi sokan ijenek, néhány napig aztán a kaszárnya udvarán agyusztáltak benünket, külön az öregektől, tudom,mi hatan voltunk egy bizonyos szakaszban, egy derék önkéntes káplár képzett benünket, látszót rajta az uri fiu, nem akart mindenáron megenni benünket, mint a másik kanászból lett altisztek. Egyszer aztán jött a parancs, teljes felszereléssel menni a gyakorlatra vidékre, az útirány Örkény, ott volt egy nagy állami birtok, kaszárnya és barakokkal elátva. itt aztán mi nagy tábori sátrakba lettünk elhejezve, itt szerencse nem volt poloska, jó hűvös fás területen voltunk, itt aztán naponként volt kivonulás, fegyver fogás, szóval mindenféle, amit a katonának tenni kell. itt voltunk 14 nap, akkor megint szedtük vettük a sátorfánkat, vissza pestre, de most már nem egyenessen, át mentünk Cegléd felé alberti irsa, és több más községen keresztül, valami négy nap múlva értünk vissza pestre. Augusztus 18 Ferenc József születési napján diszbe öltözve ki a vérmezőre, felálitotak benünket oszlopszerüen, volt itt anyi katona, minden nemű csapattest, jó meleg volt, csakúgy izadtunk, rossz szokás ez katonáéknál, hogy órákig kell álni, várni, hogy jöjenek azok a magas rangú tisztek, volt is ott anyi tollas kalapu tábornok stb. , hogy csak ugy nyüzsögtek. Volt aztán diszlövés is; nekünk nem adtak töltényt, már mint a kéthónaposoknak, mert elrontjuk a diszlövést, de bizony elég ropogós lett az, nem egyszere történt, igy aztán minket nemis okoltak, mikor vége lett a ceremóniának haza mentünk a laktanyába, ekkorra kész volt az ebéd.ugy kétóra tájban,eksztra ebéd volt,még bor is volt. még néhány nap és elkövetkezett a szabadság, most még két gyakorlat volt hátra, minden kétévben be kelett rukkolni. Mostmár megint ithon vagyok, fojtatjuk a gazdálkodást tovább, mint eddig, elmúlt a nyár, jött a tél, telt mult az idő, egyszercsak megint megyünk a tavasz felé, Február 21 et irunk. 1899, ekkor született egy szép kis barna lányunk, anyja nevét kapta Judit, tehát meg lett a móring, nem kell már meg adni, itt volt már a biztosíték. Telt mult az idő minden különösseb esemény nélkül, néha van ugy hogy alig van valami ujabb eset, máskor meg össze jön szinte meg torlódik, ez az év is majdnem simán telt el, csak az 1900-as év hozott megint emlitésre való esemény, akkor született egy szöszke fiunk, Imre nevet kapta, Mivel ketten Mihály ok voltunk, akkor még élt az én apám is. ni'
