Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Igy multak az évek egyik a másik után. most két évet ugrok előre, ekkor más esemény, dúsabb idő következett, tudni illik nem akartuk már fizetni a sok kamatot tovább, tenni kell valamit, dehát mit? elhatároztuk, hogy eladunk a birtokból - volt külön 26 hold rosz homokos járás, ezt kiparceláztuk. voltak rá vevők - 52 forint holdanként, 22 holdat aztán eladtunk több embernek, úgyhogy kétezer forintot kicsináltunk, a Cirok Laci öcsém szüleitől három ezer forintot kaptunk kamatra, igy aztán a régi adóságot a bizonyos Szuper Lajosnak felmondtuk, igy mostmár kevesbedett az adósság. Ez évben volt aztán Kossuth Lajos születésének százéves évfordulója is, mely országos ünepnek számitott, itt nálunk is halason nagy szép ünepséget rendeztek, voltak óriási nagy sátrak csinálva a vásártéren, itt aztán egész nap fojt az ünepség, töbféle előadás, mutatvány, volt látnivaló elég, akicsak tehette ott volt. Délben az őszes iskolai gyermekek, lányok ingyen ebédet kaptak egy külön sátorban; volt külön sátor a felnőtték számára is, itt lehetett enni inni, persze ez már nem ingyen volt, este pedig banket egy másik sátorba, itt egy forint volt a fizetség, ennek elenében volt marha pörköt, túrós csusza, félliter bor szeméjenként, ide én is jelentkeztem unoka bátyám Orbán Istvánnal, mikor elérkezett a hej foglalás az asztaloknál mindenki a héjén vot, csak várni kelett még hozták a vacsorát, szépen elvoltunk hejezkedve, ki ki előtt a félliter bor, egyszer jön egy elkésett pasas, ugy hivták Pásztor Pál, olyan hivatalnok féle, nekem szembe egy Szolik Antal nevü nagyszájju távoli rokon ült, - hej sógorom ! - mondja a későn jött atyafinak - ide üljön mellém! ugy is lett, itt aztán már egyel több lett a vendég, mint a hej ucu, aztán az én vizavi atyámfia én előlem elrántotta a fél liter bort, az ő sógora javára, más ember már ezt nem engedte volna, de én szegény jámbor engedtem, had teljék a kedve, én olya birka türelmű voltam, no aztán hozták a pörköltet, minden négy személyre egy tállal itt mi öten voltunk egy tálhoz az elkésett és befurakodó pasas miatt, nem is volt itt más baj, a hus is elégnek is bizonyult, de a bort, azt már az unoka báttyal ketten ittuk meg, no most jött a túrós csusza, ugyan ugy mint az előbbi hus négyszeméjre egy tálal, elkezdjük aztán szurkálni a közös tálból, egyszercsak az a bizony Szalik Antal vizavé szomszédom elrántja ám a tálat mi elölünk az ő sógorához, ott aztán ők hároman mind meg ették a csuszát, majdnem a tálat is ki kinyalták, mi aztán csak tátotuk a szánkat az unoka bátyámat, hát vannak ilyen szemtelen pasasok, azóta sem voltam banketten, ugy megutáltam az embereket. Eben az évben megint kelett menni gyakorlatra, most Kecskemétre kelett be rukkolni, onan aztán Örkényre mentünk, ott voxunk barakokba. 13 napig tartott, most még egy maradt hátra. 132