Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
lamit, egyszer nekem is vettünk egy pisztojt - mint rosz gyerekek szerettünk lövöldözni - , 90 krajcár volt, egy csövű, lőport, sörétet, kapszlit vagy bármijen fegyvert lehetett venni, nem kelett ahoz semiféle engedéj, sem igazolvány. Sokszor aztán jöttek komák ki a városból, volt aztán lövöldözés, mert nemcsak nekem volt pisztolyom, másoknak is volt. pipáztunk, cigaretáztunk, a mi kelett, nyolc tiz koma is volt. volt a szomszédunknak közel egy akácos erdeje, ott volt aztán a muri. ott sok szarkafészek volt, mikor kikeltek, szedték le őket, felmásztak a fára és ugy; én nem szerettem a fára, csak ha könyen fellehetett meni rá. voltak aztán vércséink is, a vércse nem rak fészket, ő maga elveszi a szarka vagy varjutói és ott költ. Most egy vásárról irok. régente halason négy vásár volt egy évben, ma hat. akora vásártere volt, hogy ott minden féle jószág és bármijen áru, komédja, ördög malom, sütögetősátorok, minden elfért, egy drb jó fejős tehén 70-80 forint, egy pár jó magyar ökör 200 frt, ló is páronként ugyancsak 150 - 200 frt, hizott disznó 2530 krajcár kilónként, 25 kiló élet, azért nem fizettek, csak tisztán ugy mondták, akkor most gyerünk a csizmadiákhoz: kétsorba a sátrak, legalább százötven méter hosszan, az ember ha elkezdte szerül a nézést. - kinekvaló csizmát akar bátyám uram vagy gazduram, vagy öcsémuram, kit hogy. Mikor aztán gondolomra valamejikhez oda ment az ember, kiválasztota a megfelelőt, meg kezdődött az alku. nem irom le részletessen, de igencsak öt hat frt e gy P ar strapa csizma, az üneplő valamivel drágább, gyerünk tovább, cipészhez, három frt férfi cúgos cipő, 5 frt már finom cipő, 1 frt 50 kr egy papucs (női), egy öltöny kangár ruha 15 frt, egy pantaló munkásnak 80 kr, egy kalap 2 frt, ing 80 kr. (frt = forint; kr = krajcár ). Nem győzné leirni, hogy mi mindennek mi az ára. voltak aztán bazárosok, minden darab hét vagy minden darab tizennégy krajcár; nekem még vanak olyan tárgyaim, amit akkor vettem, voltak aztán azok a földön árulók is sokan, egyik ezt, a másik azt kiabálta: - itt a jó, itt az olcsó gatyamadzag, pöndölmadzag! mérőm, mérőm még a végit élnem éröm ! Az én anyám igen értette az alkut, pedig se irni, se olvasni nem tudott, egyszer egy öltözet nyári ruhát választottunk ki, elég jó minőségű volt, sötétkék; kérdjük az árát (vidéki kereskedő volt) - harminc frt. drága! . . . anyám aztán ajál 15 frt, a felét. - ugy nem lehet, nekem húszba van. és teszi visza. jól van, menjünk tovább, elindulunk a másik sátor felé (az már akkor szinte leste, hogy ott hagyjuke), de ez huzam visza benünket, hogy igy, hogy ugy, még adjunk töbet, ős is enged, de anyám csak nem ált kötélnek, ő nem ád töbet. adig ide, adig oda, bizony oda adta az a 15 forintért, any ám-
