Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
de ez is csak két nyáron volt igy, nem válaltunk töbször. Mert aztán mindig törtünk fel gyöpöt, szaporitottuk a szántó földet, kiseb lett a legelő, a szántóföld több hasznot adott. Ezen a nyáron is nagyon sok dinyénk termet, anyám sok libát, pujkát költetett, volt pujkapásztor kislány, mikor nem volt iskola, én is őriztem valamit; mindenkinek volt valami foglalkozása, nem volt tétlen senki. Igaz, most jut eszembe, hogy végeztem is a negyedik iskolával, letettem az éretségit, kijártam négy elemi iskolát öt év alatt, most megyek az egyetemre, az ismétlő iskolába - akkor az is volt-, ide nem kelett mindennap menni, csak kétszer egy héten, akkor is félnap. A negyedik iskolába Írásból, olvasásból, számtanból, kitűnőt kaptam volna, de akkor nem volt még olyan könyvecske, a mibe bele irták a tanulás eredményt, igy csak szóval mondták, hogy milyen tanuló volt ez vagy az. Mikor megszabadultam az iskolától, akkor kezdtem el faragcsálni - mikor pásztorkodtam - ijen amojan valamit, csináltam egy francia kulcsot fából, furuját, kis szélmalmot, kerepelőt és töb mást, kis fapipát, pipáltam a krumpli levelét, persze lopva; apám is pipás volt, de előtte nem csináltam sosem. Volt azután heverő kocsikerék tengejjel. a tengejt leástam a földbe félig, rá a kereket, kész volt az ördögmalom rindispil; őröltem homokot, volt egy kő sódarálónk, nagyapámtól jussoltuk, mi nem igen használtuk, már volt a boltba darált só, azt használtuk, - még ma is meg van a sódarálló. Mikor még mentem az iskolába, én hoztam ami kelett a boltból, mert a szüleim csak heti piacon mentek be a városba szerdai napon, máskor én vittem, a mi kellett. Mondta anyám, hozzál fiam négy krajcárért fehér cukrot (48 krajcár volt kilója), vigyek két krajcárért élesztőt, vagy egy kiló sót (13 krajcár), 2 krajcár ára sáfránt, vagy egy kiló meszet (3 krajcár), vagy egy. kiló hust (birka 25 krajcár), vagy két zsemlét (3 krajcár) stb. Töbnyire egy boltba vásároltam - útba volt, ugy hivták Péter Sándor magyar kereskedő - szinte ismertek. Ott látam akora sajtot, mint egy autókerék, azóta sem láttam olyan nagyot, a bolt ajtó azzal volt kitámasztva, szinte kivánatos volt. valaki most azt mondaná, talán nem is igazi sajt volt. erre én azt mondom, igenis igazi volt, mert láttam mikor vágtak, mértek belőle, nem is volt az álandóan a bolt ajtóban, csak mikor alkalmas idő volt. Abban az időben a zsidó boltok vasárnap is nyitva voltak egész nap, persze azok szombaton voltak csukva, nem is volt az rosz szokás. Persze mi már, mint jónagy kamasz gyerekek, vasárnap délután már ugy elkószáltunk néha a városba, különössen ha komédia vagy cirkusz volt. ijenkor aztán lehetett vásárolni va-
