Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

előtt. A férfiaké volt, alakja igen sokféle, bötyekestől a simáig. A legszebb fehér üveget választották ki erre a célra. Minden ételt egy tányérból ettek és a legtöbb helyen min­denkinek meg volt a maga tányérja. Közös tálból - ez csak c s e ­r é p t á 1 volt, a felforditott fejkosár fenekére állitva - csak aratáskor és szüretkor ettek. Az egyszinü barna, zöld, vörös cseréptányérokat a század elején keverték, majd fel­váltották a zománcozott bádogtányérokkal. A 20-as évekre vált gyakorlattá hétköznap is a fehér fajansz vagy "porcolán" tányérok használata. A tányér mellé étkezéshez csak kanalat és fanyelű villát tettek. Kiki a maga (bugyii) bicskájával evett, csak egy konyhakés volt az asztalon. A gyerekek kezébe soha, semmilyen kést nem adtak, még villát sem, azok és öregek csak "kalánnyal" ettek. Fatányér és fa evőkanál csak a hegyen volt szükség ese­tére, inkább csak emléknek. A "kódisok" részére bádogtányér, üvegpohár, amelyből más nem evett és nem ivott, a konyha-ablak­ban szokott kéznél lenni. Ünnepi ebédnél a vendég elé a legszebb porcelán tányért tették. "Porcolánnak monták a fejér kistányérokat is. " Az ételt tálban a gazdasszony rakta az asztal közepére és a vendéggel, családfővel merittetett először. A levest nagyobb cserép, majd zománcos tálban, utána a más egyebet kisebb tálban, tányérban tálalták. Főzőedényt nem tettek asztalra. (Csak manapság. ) Egyedül a tepsi az, amelyből asztalról még közösen is ettek hét­köznap halat, hurkát, krumplit és prószát. A cseréptepsiből mindig. Lakodalomkor mindenki tányérát kapott, a szomszédoktól, rokonoktól, ismerősöktől (boltostól, kocsmárostól) szedték össze. Pohara már nem mindenkinek volt. Hat-hét főre tettek egy-egy tálat, melléje egy kalácsot és egy üveg bort. Az első tálat az uj pár elé az első vő fény vagy az első násznagy tette le. Tor alkalmával valamikor a halottnak is teritettek, de a tányérát üresen hagyták. Erre a szokásra a megkérdezettek nem emlékeznek, csak hallották. Ételt viszont tányérban tettek az ab­lakba a halottak részére néha tor éjjelén is, de Mindenszentek es­téjén (halottak napján) mindig. Ezt az ételt másnap megették. A továbbiakban az előkészitéstől a fogyasztásig ismerte­tek néhány érdekesebbnek vagy fontosabbnak tartott tárgyat és an­nak használatát. A fa, vas és rézmozsár mellett a paprikatörő mozsár érdemel emlitést. Paprikát nem törtek abban a mo­zsárban, amelyet dió, mák, só, cukor törésére használtak. Pap-

Next

/
Thumbnails
Contents