Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

rikatörő mozsarat a mult században "kiszolgált" kerékből, kerékagyból készitettek. A küllők közül kettőt meghagytak, hogy a lábuk közé azt fogva, maguktól kissé távolabb tartva emelgethessék a gömbfejü, nehéz törővasat (karózóvasatj; az erős csipős por ne közvetlenül az orruk alatt szálljon fel (11-23. ábra). 11-23. ábra. Paprikatörő mozsár (kerékagyból készült; kétlábú az általános, de egylábú is volt.) Kását kézidarálón csináltak. Ez minden második, harmadik háznál volt, a szomszédok is használták. Láda szélére szerelt vagy három lábon álló öntöttvas garatu, öntöttvas hajtókerekü darálók voltak ezek. Ilyeneket még találhatunk a kamrákban, de a főleg só őrlésére használt kő kézidarálónak nem akadtam nyomára. Simon Jánoséknál még az első világháború alatt is használták. Tökmagütő a faluban nem volt, Balatonberényben működött. A nagy rosta ("szürürosta") mellett kisebb rosta és két szita volt minden háznál. A kisebb liku rostát állandóan használták valamire: gabona, kukorica, bab, kendermag tisztítására, eregetésére; tyukol csirkék leboritására, toll szárítására és összegyűjtésére stb. A drótsziták rozsliszt (kenyérliszt), kukoricaliszt szitálására, a szőrszitát inkább a konynaban tartották, búzaliszthez használták és mivel ez mosható volt, szűrést, paszirozást is végeztek vele.