Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

csak a marha vagy birka gané volt jó. Ezek ganéj a sem volt olyan büdös, mert télen száras takarmányt ettek, nyáron meg füvet legeltek. De ennek a földnek más orvossága nem volt. Mésszel össze kevertük, kis seprűvel be mázoltuk a földet, De előbb a bútorok alját mésszel vagy szines festékkel le meszeltük. A padkát fehérre meszeltük, az alját zöldéi el húztuk. Akkor szép egyenessen a kis söprüvel el húztuk mellette. Utánna száraz homokkal be hintettük. Azért : ennek is volt szépsége. Mikor meg száradt, naponkint lyukas cserép fazékból locsoltuk. Az locsolt, aki szép 8-kat, kockákat, virágokat tudott locsolni. Azért meg próbáltuk mással is mázolni, de minden feltört, ha sót is tettünk a marha ganéba, egy hétig birta. Cementes agyaggal, fekete festékes földdel, széksós fehér földdel, semmi sem volt jó. Arra gondolni sem lehetett, kövezni, vagy padlózni, ahol nyolc tíz gyermeket kellett etetni, ruházni, minden segély nélkül, ott ilyesmire nem telt. Első volt a gyermek szájjak. A szobák falain szent képek voltak. Az asztal sarkában az "Utolsó vacsora", az ágy fölött "a szent család", "feszület", oldalt "Házi áldás, Szent-háromság", "Rákóci-kép", "Kossuth kép". Némely helyen a kis ház falába volt vájva egy üveg, függöny volt előtte, itt tartották a szeszes italt. A pitarban is volt olyan külön fülke, ajtóval el látva, ahol a maradékot, szalionnás tányért tartották. Eszt "kamunak" nevezték. 1946 lettek a régiségek szét osztva, anyám halálakor. Még sok helyen meg vannak. Nállam rézüst, pálinkás butella, másik testvéremnél nagy sütő teknő, 2 m liszt fér bele, sütő lapát, másik helyt 100 éves zsákok. Másik helyt ajtók, pad, rostély, egy helyen kolbász töltő, fa-mozsár, tejes fazék, gyertya-tartók. Az asztal mellett, a két pad, sarki találkozóján van a kenyér kosár. Zsuppból kötött kerek kosár, átmérője ugy 7 0 centi körül mozog. A teteje is zsuppból van, kissé domború. A kemence mellett, a kuckó mellett végig drót vagy kötél volt ki húzva. Kampós akác-szeg tartotta a kötelet. Itt szárították a ruhát esős időben, vagy ha el áztak valahol piacon, templomban, munkában. Egyébként is fa-szeget használtak építéskor is. Meg nehezebb tárgyak aggatására: suba, csurak, szűr, ló-szerszám, zsákok, ponyva, garabolyok. A fa-szeg nem ingott ki mint a vasszeg. Dagasztó tál. A lámpának már épitéskor csináltak helyet. Az asztal fölött a kisgerendát keresztül fúrták, kettős drótot húztak bele, alól kampót hagytak, arra akasztották a dróton függő lámpát. A padláson a drót végére rá csavartak egy karót, el fektették, igy szilárdan tartotta a lámpát. A lámpa fölött tenyér nagyságú, fehérre