Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

festett bádog volt, amit lámpa-ernyőnek hivtak, ez vetette az asztalra a fényt. Eszt a bútorokat, lámpát senki el nem mozditotta a helyéből. "Haja zapámnak jó vót, neköm is jó!" Enyivel intézték el az ügyet, igy apától fiúra szált a szokás, a hagyomány. Az asztal le volt teritve, csak étkezéskor nem, akkor a csupasz asztalon ettünk. Mosogatóval le törültük, utánna le teritették. Karácsonykor ennek a tetejére teritették a sütő-abroszt. Ebbe gyűjtötték a karácsonyi morzsát. A karácsonyi asztal alá tettek agy kéve szénát, öt hat cső kötözött kukoricát, egy kosárba búzát. A fel teritett asztalra tettek mézet, fokhagymát, diót, utánna volt: bab-leves olajjal, mákostészta mézzel, aszalt alma, szilva együtt főzve. Mikor minden készen volt, a gazda az udvaron lött háromat, a gazdaasszony a kútba dobta az almákat és mentek vacsorázni. Első volt a gazda, megszentelte az étkeket. Utánna ima: Asztán a foghagyma pucolás, mézbemártva, aki'birta meg ette. Utánna dió törés, mézbe mártva. Azért az asztalon volt ez mind csinálva, hogy a morzsának hivatása volt. A sütő-abrosz is szentelt volt. Következett a bableves, utána mákostészta. Utoljára jött a főtt gyümölcs. Az azstalra könyökölni nem volt szabad, ne hogy könyökös csirke keljen. Egész újévig sem morzsát, sem a szemetet nem vitték ki. A morzsa ment a sütőabroszba, a szemét meg az asztal alá. "Befelé kell a hasznot hajtani, nem kifelé!" Igy mondogatták. Szilveszter éjfélen a szénát rá osztották a nagy jószágra, kukoricát reggel oda adták a disznóknak, a búzát a baromfinak. A szemetet el szórták a szántó földre. A morzsát a gyümölcsösbe, szöllőbe, ezzel szentelték meg a földeket, hogy jó termés legyen a következő évben. Az almát vagy almákat ki vették a kútból, minden családtag kapott belőle, hogy egészséges legyen. Az asztal-főn a gazda ült, mellette a felesége, ha vendég jött a fiatalabb fiak adták a helyüket. A falakon csak szent képek voltak, mivel nem minden háznál voltak egy formák, még megemlitem, anyósoméknál milyenek voltak. Cellás Mária kép, ide rakták be a menyasszonyok a fátylukat, koszorújukat. Addig lehetett eggyé bent, mig a másik menyasszony není következett, akkor ki kellett venni és az övé lett be téve, volt zenélő képjük, amit kulccsal húztak fel és énekelt. Volt egy kép, németül volt 12 vers irva rá. Egy haldoklót ábrázolt, egyik felől angyalok áltak az ágyánál, másik felől az ördögök. Mind a két felől nyúltak érte. Az a haldokló arc sürün eszembe jut. Hogy melyiké lett? A gyermek akkor ülhetett asztalhoz, ha a köldöke el érte az asztal lapot.