Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

gömbölyítő teknő, gömölye füstölő, köpülő, fa mozsár, lekvár fűző lapocka, csuklós-kavaró. Régebben hosszú nyelű lapockával kavarták a lekvárt, de aki kavarta, anyira le puttyogta a lekvár, hogy sebek, meg hólyagok maradtak utánna. Hiába húzott harisnyát, kezére lábára, át égetett. Asztán ki eszelték a csuklós-kavarót. A csuklós kavaró nyele lehetett akár két méter is. Elálhatott a katlantól messze. Álom volt azzal kavarni. A lekvár ahogy fort az üstbe, már ugy merték cserép edényekbe. Még 30 literes, kétfülü cserép fazékba is tettek. Az apróbb fazekakat még kemencébe be rakták utánna, ott még meg forrt, oda igazodott a fazék oldalához, a teteje be száradt, attól nem kellett félni, hogy be penészedik. Amelyik fazék nem fért be, annak vagy forrózsirt, vagy olajat öntöttek a tetejére. Igy tartósították a lekvárt. A romlandó gyümölcsöt, epret, bor-sepölyt, el romlott be főtet, mindent nyitót hordóba hánytak és ez ment pálinkának. Amig ez a szedelék fort, naponta le kellett csümiszölni. Mikor meg ált a forrással, akár le tápaszthaták. Csak volt, hogy meg indult tavasszal, ilyenkor ajtót csinált magának, ha rajta nem csipték, világgá ment. Cefre, törköly főzést, szeszfőzdék végezték. Azért kicsiben ma is foglalkoznak vele, sőt még Pesten is a házi asszonyok, filléreké megveszik tőlünk az össze tört gyümölcsöt, meg súgják mi célra. Voltak olyan kerek aljuk öntött lábasok is, melyeknek már készítésekor rá erősítették a három vaslábat, eszt szerették vinni mezőre, főzni benne. Ha pedig tanyából vitték az ebédet, aszt leginkább tót-garabolyba vitték, mert ha felkötötték a vállra, elől-hátul kosár, oda lapult a háthoz és nem törte. Ezek a tót-garabolyokba legjobban el lehetett rakodni, mindennek volt helye. Könyüek voltak, ujnyi széles fehér ki főzött anyagból voltak fűzve. Válra kötve 30-40 kilótis könyedén lehetett benne vinni, csak anyi legyen aki meg fordítsa. Szöllő és gyümölcs-szedő kosarakat a gazdák maguk kötöttek. Maguk kötötték a szakajtó kosarakat, pévályosokat, nagy kosarakat. Kenyér kosarat, lisztes kosarat, varrós kosarat stb. Ezek a zsuppból készült kosarakhoz a kellékek, fűzfa és rozs-buza szár kellett. Cséplés előtt a gaz-mentes kévéket ki válogatták. Szérűn vagy kemény földön a széklábra tett gereblyén ki verték. A gereblye fogával felfelé volt a szék-lábra állítva. A verő egy nagy marék búzát vett a kezébe, először a kalászból verte ki a szemeket. Asztán fordított rajta és a sást húzgálta le a szárról. Addig fésülte, mig szép tiszta lett a szár. Az igy készített zsuppot minden gazdaságba nagyon sokra használták. Kosár-kötés, herét kötni kévébe, mák-szárat, kukoricas zárat, tányérica-szárat, rö-