Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

a hordókat dugni, de tavasszal meg kell lazitani. Karácsony tájon az első bor fejtést meg lehet ejteni. Kell hogy szóljak a lopó-tökről is . Kár-mentő csak uraknál, uradalmaknál volt. A nép kár-mentő helyett lopó-tök tölcsért használt. Gumi és üveg borszivó helyett is lopó-tököt használt. Ez a lopó-tök mikor beért, kemény héja volt. Világos tea szinü volt a külseje. Ezt ugy termelték, közel fához vetetek, már gyenge korán irányitani kellett. Még másfél méter hosszú szárakkal is voltak. Ennek mindig csüngni kellett, mert különben a szár el görbült volna. Ha leért a fáról, gödröt ástak neki, hogy mehessen tovább, a szár ne görbüljön meg. Két három literes tök fejek is voltak. Ezeknek a belsejét erős vékony hártya vonja be, oda tapadva a tök falhoz. Ezért lehet bornak is használni, mert semmi pöszmétét nem hoz ki a bor belüle. Sőt még használatkor oda kövesiti a belső hártyát a tök falhoz. Ezeknek a borszivóknak szabott ára volt. Ha magostól vitte el a vevő, egyszer tele sziva borral, volt az ára. Ha ki magozta, kétszer sziva borral. A magozás ugy történt: a tökfejen egy megy-szemnyi lyukat vágtak, ezen a lyukon szivták a bort. Erős drótnak csináltak egy kis kampót, ezzel húzgálták ki a magokat. Könyen ki jöttek, ha keresztbe nem fordultak. (Hosszúkás volt a mag.) A szárát olyan hosszura vágta a vevő, amilyen hosszú volt a karja. Mert ha valaki a tököt tele szivta borral, mig húzta ki a hordóból, addig szivni kellett, mig a szárat be nem fogta az ujjával. Majd csak azután vehette le a száját a lyukról. Ezért volt szükség arra, hogy a lopó szára az ő karjához legyen szabva, ' mert ha hosszabb, nem éri el, a bor meg vissza szaladna a hordóba. Ide is jó tüdejü egyének kellettek. Az el nyomorodott-száru lopókból csinálták a bortölcsért, le vágtak a fejéből, 30 c szárat hagytak neki, eszt használták kármentő helyett. Ugy Írhatnám, hogy ezek örök élletüek lettek volna, csak abban az esetben pusztultak el, ha el ejtették őket és meg repedtek, de még igy is soká lehetet használni. Ezzel kapcsolatban kell szólnom a kobak-tökről. Ilyen a minősége, csak az állása más. Hasonlítom egy ember fej nagysághoz, ennek közvetlen a tetején, mint egy férfi ököl nagyságú, kiskobak. Ennek a kobaknak az alja sima, akárhová le lehet tenni, szilárdan áll. A nagy kobak oldalán akkora lyukat vágtak, hogy egy kéz bele férjen, ezekben tartották a rántás lisztet, paprikát, sót, cukrot stb. Életükben nem adtak pénzt fűszer tartókért. Maguk faragta nagy kerek fejes fa kanál volt mindegyikbe. Amelyik háznál tejet fejtek, ott nem hiányozhatott a sajt-